Interjú Pörkölttel és Nokedlivel, a Vadaspark két parlagi szamarával

Shrek útitársa, Micimackó legjobb barátja és Sancho Panza hátasa. Számos filmben és mesében feltűnik, barátságos és hűséges természete miatt az egyik legszerethetőbb háziállat. Folytatjuk képzelt állati interjúsorozatunkat, melyben ezúttal a júliusi Hónap Állata szavazás nyertesével, a magyar parlagi szamárral ismerkedünk. A Budakeszi Vadaspark Parasztudvarában hazánk őshonos állatfajának ráadásul nem is egy, hanem két képviselője él. Ismerd meg Pörkölt és Nokedli izgalmas “szamáréletét”!

Sziasztok! Kezdjük máris egy bemutatkozással!

Nokedli: Oké, szerintem kezdheti a bemutatkozást Pörkölt, hiszen ő van itt régebb óta.

Pörkölt: Köszönöm, Nokedli, ez kedves tőled. Sziasztok! Engem Pörköltnek hívnak. Abban nem vagyok biztos, hogy ez egy hivatalos női vagy kanca név, mindenesetre megszoktam már, szeretem. Nagyon-nagyon régóta élek a Vadasparkban, idősebb is vagyok sok
ittlakónál.

Nokedli: Sziasztok! Én pedig Nokedli vagyok, herélt. Nem olyan régóta élek itt, 2017-ben érkeztem a Vadasparkba, körülbelül egy éves koromban. Ami azt jelenti, hogy most 5 éves vagyok. Ahogy a nevünkből is gondolhatjátok, Pörkölttel remekül kiegészítjük egymást. Én
hozom a fiatalos lendületet, ő pedig picit olyan, mint egy bölcs és figyelmes nagynéni.

Úgy tudjuk, hogy védett őshonos háziállatok vagytok. Mit jelent ez pontosan?

Pörkölt: Igen, ezen sokan meglepődnek, mert az emberek általában nem is gondolják, hogy a háziállatok ugyanúgy lehetnek védettek, mint a vadon élő állatok. A besorolásnak igazából a fajok genetikai tisztaságának megőrzése a célja, amivel elkerülhető a kipusztulásunk. Így jó eséllyel a parlagi szamarak is sok-sok ideig, akár több évezredig fennmaradnak még és segítik az embert.

Nokedli: A védett őshonos háziállat besorolásunkat 2005-ben nyertük el. Ide tartoznak még egyébként a mangalicák, a szürkemarha, de a kuvasz és az erdélyi kopó is.

Mesélnétek egy kicsit a fajtátok jellegzetességeiről? Milyen rokonságban vagytok a vadszamarakkal és hogyan kerültetek a Kárpát-medencébe?

Nokedli: Pörkölt, ezt a részt elmondod? Én még nem tudok olyan sokat a történelemről, mint Te.

Pörkölt: Persze, persze. Fontos tudni, hogy a szamarak sem voltak mindig háziállatok. Mindössze körülbelül 6 000 évvel ezelőtt, Afrikában háziasítottak minket, vagyis őseinket, az afrikai vadszamarakat, akik akkoriban hatalmas területeken éltek a vadonban. A háziasított szamarak eleinte még csak a Nílus északi vidékén, valamint a Földközi-tenger partvidékén élő embereket segítették a mindennapokban. Európába és a Kárpát-medencébe később érkeztek, mégpedig egy-egy kereskedő(karaván), utazó vagy vándor málhásállataként. Főként Európa mediterrán, déli és balkáni területein lettek nagyon népszerűek.

Nokedli: Oh, így már mindent értek én is! A kitartásunk, a szívósságunk és a terherbíró képességünk miatt lettünk ilyen népszerűek az akkori utazók körében.

Miről lehet titeket felismerni vagy hogyan tudunk megkülönböztetni a lovaktól?

Nokedli: A szamarak egyik különleges ismertetőjegye az óriási füleik, illetve a zömökebb testalkatuk. Nagy füleinket is őseinktől örököltük, akik jó hasznát vették, hiszen az afrikai hőségben így nagyobb felületet biztosított a párologtatásra, hőleadásra. A lovaknál alacsonyabbak vagyunk, körülbelül akkorára növünk, mint egy póni. Na és persze a színünk sem hasonlít a lovakéhoz. Nekünk sötétszürke, vagy barnás, olyan”szamár szürke” színű a bundánk.

Pörkölt: Érdekesség még, hogy amíg őseinknek téli bundára nem volt szükségük, ugye az afrikai meleg miatt, nekünk itt Európában elkél a plusz réteg a hideg időben.

Nokedli: Egyébként meg négy lábunk van, páratlan ujjú patások vagyunk, van farkunk és loboncos sörényünk. A hímet csődörnek, a nőstényt kancának, az újszülött szamarat pedig csikónak hívjuk. Akár 25-30 évig is elélünk. Csakúgy, mint a lovak. Ja, igen és még valami. Tudjátok, hogy milyen hangot adunk ki? Ha nyerítés helyett a jellegzetes “iááá iááá” hangot halljátok, akkor biztosak lehettek benne, hogy szamárral
találkoztatok.

Azt hallottuk, hogy nagyon szerettek napfürdőzni, a földön hemperegni.

Nokedli: Igen, tényleg az egyik kedvencünk. Hetyke, a karámtársunk is imádja. Hetyke egyébként egy ló, hárman osztozunk a kifutón. Tök jól kijövünk egymással, bár én néha csipkedni is szoktam a többieket, de csak olyankor, ha unatkozom. Valahogy fel kell rázni a Parasztudvar életét, nem igaz?

Pörkölt: Tudod Nokedli, én pont ezt szeretem benned a legjobban. Van egy olyan érzésem, hogy sosem fogod kinőni ezt a kedves kajlaságodat. A napfürdőről kérdeztetek… Igazán jó dolog az, süttetni magadat a nap melegítő sugarai alatt, aztán hemperegni a földön.

És miket szoktatok még csinálni itt a Vadasparkban? Hogy telik egy napotok?

Pörkölt: Jóformán eszünk, iszunk, napozunk, szórakoztatjuk egymást és a látogatókat. Én nagyon szeretem a látogatókat, főleg, ha hoznak nekünk finom zoocsemegét. A szamarak alapvetően társas lények, ezért természetünknél fogva egyedül nem érezzük igazán jól
magunkat. Szerencsés helyzet, hogy a Parasztudvar népes lakóközösségének tagjai lehetünk, mert mindig történik valami, és sosem vagyunk egyedül.

A zoocsemegén kívül azért mást is szerettek, ugye? Mi szokott az asztalra kerülni?

Nokedli: Oh, nem vagyunk egy válogatós banda, fő táplálékunk a fű és a széna. Nassolni valónak pedig almát és répát szoktunk kapni a gondozóktól. A látogatóktól viszont csak zoocsemegét fogadhatunk el, vigyáznunk kell az alakunkra. Egyébként meg is lehet minket simogatni, szeretjük a babusgatást.

Rengeteg érdekességet megtudtuk most rólatok. Köszönjük az interjút! Üzennétek valamit az Olvasóknak és a Látogatóknak?

Pörkölt: Ha a Budakeszi Vadasparkban kirándultok, keressétek a Parasztudvar, hozzatok egy kis zoocsemegét és töltsetek jó sok időt nálunk.

Nokedli: A Parasztudvart már messziről hallani fogjátok, ezek a tyúkok és libák nagyon hangosak tudnak lenni. 🙂

Share on facebook
Share on email