A Vadaspark története

A Budakeszi Vadaspark történetének ismertetésekor vissza kell utaznunk az 1970-es évek elejére. A nagyvilág 1972-ben, a Buenos Aires-i Erdészeti Világkongresszus határozatából értesülhetett az erdők újabb felhasználási funkciójáról: a közjóléti célú erdőgazdálkodásról, melyet magyar javaslatra fogadtak el, majd népszerűsítettek és fejlesztettek.

A Vadaspark mai, a köztudatban akkoriban Vörös-hegyként ismert területén az 1960-as évek végére befejezték az idős tölgyesek felújítását, így egyéb lombos fafajokkal elegyes tölgyes erdők alakultak ki. A népszerű kirándulóhely közelében folytatott dolomit-, kőpor- és murvabányászat 1974-ben megszűnt, a szükséges befejező műszaki munkák pedig megalapozták a bánya területének más célú használatát.1976-ra a megszületett az a fejlesztési és kiviteli üzemterv, mely egy gyalogosan bejárható, a hazai nagyvad- és apróvadfajokat a természetes környezetükben bemutató park, vadaspark létrehozását célozta meg. A fejlesztés során mintegy 6,2 km gyalogutat, 7 db eső ellen védő kunyhót, 6 pihenőhelyet, valamint 13 tűzrakó helyet építettek ki.

A 20 hektáron elterülő Budakeszi Vadaspark 1979 április 29-én nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. Alapítója a Pilisi Parkerdő Zrt. jogelődje, célja, hogy természetes élőhelyükön mutassa be az Európában őshonos, illetve a Kárpát-medencébe betelepült állatvilágot. A Vadasparkot körülvevő vadaskertben a látogatók szabadon is megtekinthetik a gímszarvasokból, dámvadakból, őzből, muflonból és vaddisznóból álló nagyvadfajokat.

Az 1980-as években épült kifutókban apróvadfajok (róka, erdei és mezei madárfajok) kerültek bemutatásra. Ebben az évben készült el a főbejárat az életnagyságú bronz szarvasbika szoborral és a totemoszlopokkal valamint a bekötőút teljes aszfaltozása. A Vadaspark már ekkor részt vett a fiatalság nevelésében, hiszen minden évben itt került megrendezésre a madarak és fák napja.

Ebben az időszakban a fiatal erdőkben sikerült stabilizálni a szabadon is megtekinthető nagyvadfajok egyedeinek számát. 40–50 gímszarvas, 20–30 dámvad, 20–25 őz, néhány muflon és mintegy 200 vaddisznó élt a területen. A vonzerő fokozását elsősorban újabb állatfajok betelepítése jelentette. Állatkerti segítséggel sörényes vadjuhok, valamint egy szikaszarvascsalád (kép) került a bemutató karámokba, a nyugati külső területen kialakított 14 hektáros karanténba pedig skót gímszarvasokat hoztak.

1985-ben készült el a bekötőút teljes aszfaltozása, amely a gépjárművel való megközelítést már időjárástól függetlenül is lehetővé tette. Az aszfaltút végén a helyhez és az érdeklődők tömegéhez méltó bejáratot építettek, életnagyságú bronz szarvasbikaszoborral, kétoldalt pedig természeti szimbólumokat megjelenítő totemoszlopokkal. Az évtized végén,m 1988-ban fejeződtek be a 12 méteres kilátó, valamint az apróvad fajok (vízi- és ragadozó madarak) bemutatását szolgáló kupolák, továbbá a Szilfa-tisztás cölöpvára. Ebben az évben került bevezetésre a vezetékes telefon a Vadaspark irodájába.

1992-ben a Vadaspark területe és közvetlen irányítása a Budapesti Erdészethez került, mely kiterjedt közjóléti munkásságának és tapasztalatainak köszönhetően könnyedén integrálta a park irányítását tevékenységébe. A legnagyobb hangsúlyt a gyermek korosztályú látogatók sokoldalú kiszolgálására helyezték.

A töretlen fejlődést 1995-ben azonban balszerencsés esemény akasztotta meg: egy tűzesetben elhamvadt az alig több mint tízéves fogadóépület. Szerencsére több helyről is érkezett támogató segítség, így a helyreállító építkezések szinte azonnal megkezdődhettek, sőt, a továbbiakban új iroda-, oktató- és kéziraktár-helyiségeket is kialakítottak, helyet biztosítva a programoknak, valamint az oktatásnak. A tanulók szervezett fogadása a budakeszi Virág-völgyben átalakított fűrészüzemi épületből végleg áthelyeződött a vadasparki bázisra.

A fejlesztés és az üzemeltetés korábbi költségvetési forrásai az 1990-es években fokozatosan csökkentek, a igényeknek megfelelő folyamatos üzemeltetéshez az évtized közepétől a Fővárosi Önkormányzat és a Vagyonkezelő nyújtott eseti támogatásokat.

Az 1998-as évektől kezdve folyamatosan bővült a bemutatott fajok listája, Csere révén két fekete bivalyt, majd a helyükre európai bölényeket helyeztek el a bemutatókarámokba, de ekkor érkeztek az európai farkasok és hiúz is. 1996 és 2000 között a nagyvadkarámok felújítására és két új bemutatókarám megépítésére került sor. A fogadópark szegélyénél fokozatosan alakították ki a parasztudvart, ahol házi baromfifélékkel, kecskékkel, juhokkal, szürke marhákkal, valamint az állattartók segítőivel: pásztorkutyákkal, igavonó szamarakkal találkozhattak az odalátogatók. A Parkerdő gazdasági vezetésének elhatározása után, 1997-től a közhasznú társasági formában folytatta munkáját.

Az évezred utolsó évtizede az intenvíz fejlesztés jegyében telt el. 2001-ben történt a nagyvadbemutató helyek sétaútjainak, és a karámokban az etetők felújítása, továbbá a vízelvezetők kialakítása. A szálas takarmány minőségi tárolásának biztosításához zsindelyes fedelű szénatárolót építettek a karámok szomszédságában. 2003-ban újabb kifutók épültek: házi és üregi nyulak számára egy üvegfalú bemutatóblokk valamint egy ragadozó madár röpde. A bejárati cölöpkerítés felújításán kívül ebben az évben sikerült az elektromosvezeték-hálózatot is felújítani. A látogatók komfortját emelték a volt bányagödörben kialakított tűzrakó helyek, valamint a fogadóparkban a vizesblokk renoválása. 2004-ben építették fel az énekesmadarak röpdéjét, a madaras kifutósorban gólyák, vadrécék, baglyok, vércsék folyamatos bemutatásáról gondoskodtak. Az emlős részlegre róka, borz, nyest, görény, mosómedve és nyestkutya érkezett. A következő évben a kilátó renoválása kezdődött el, majd a fogadópark és a bejárati sétautak felújítása után, a Szilfa-tisztáson a játszótér karbantartási, fejlesztés-előkészítési munkái következtek. 2006-ban erdei kisemlősöket (keleti sün, európai mókus) bemutató kifutót építettek, a ragadozó emlősök bemutatójában műszikla építéssel, környezetgazgadítással segítették az állatok számára kedvezőbb élettér-kialakítást.

A 2010-es évek kezdete óta a Budakeszi Vadaspark gyökeres változáson ment keresztül; mára szolgáltatásait és infrastruktúráját tekintve is korszerű, vonzó, sokféle programjával széles közönségigényt kiszolgáló családi kikapcsolódási centrummá nőtte ki magát. Az állatgyűjtemény további különleges fajokkal bővült: szika szarvas, őstulok, przsevalszkij-ló érkezett, felújításra került a madár részleg, megnyílt az újabb állatsimogató, a kifutók új berendezési tárgyakat kaptak . A környezetbarát nevelés elősegítésére interaktív tanösvények, tematikus játszótér, új fajleíró táblák, oktatóterem kialakítása, faültetés és madárodúk kihelyezése a park teljes területén. Új programok kerültek bevezetésre mint a látványetetések, kisállat suli, állati jó bemutatók, tematikus szakvezetések, családi-, önkéntes-, és jeles napok, születésnapok, szabadulós játék, vackor tábor, erdei iskola.  Az esélyegyenlőség jegyében akadálymentes mosdó, baba-mama kuckó került kialakításra, a babával érkező látogatók ingyenes terep babakocsikat vehetnek igénybe. 2015. májusában vehette birtokba a „kisközönség” a Makk Kuckó tematikus játszóteret, amely egyedülálló módon, szarvasbogár hintával, stilizált makk mászókával vagy cincér hintával mutatja be az erdőt, mint mikrokozmoszt a gyermekeknek.