A decemberi Hónap Állata címet – szoros verseny után – a vaddisznóknak ítéltétek, akiknek népes családjával az erdőben is összefuthattok. Ám ott nem igazán lehet őket szóra bírni, pláne nem tanácsos kérdésekkel zaklatni. Karcsi, a  Vadasparkban élő kan azonban egyértelműen barátságosabb vadon élő társainál, így örömmel fogadott minket rezidenciáján.

Hello Karcsi! Köszönjük, hogy fogadtál minket. Nem akarunk sokáig lábatlankodni, látjuk, hogy sok még a “túrnivaló”.

Üdv nálunk! A “túrnivaló” valójában mindig sok, sosem végzünk vele. Pár perc megszakítás azonban mindig belefér. De térjünk is a lényegre! Mire vagytok kíváncsiak? Vagy a dagonyámban szeretnétek megmártózni?

Óóó, köszönjük a meghívást, de nekünk most kissé hideg van a sárfürdőhöz. Azonban ha már így felhoztad a dolgot… Elárulnád, hogy miért szerettek annyira dagonyázni? Talán a sár valami csodaszer?

Mondhatjuk így is, igen. Haszna és élvezeti funkciója is van. Kezdjük azzal, hogy miért hasznos. Szóval a sárban hempergés a nyári forróságban kitűnően hűsíti zömök testünket. Ráadásul ezt használjuk napvédő krémként is. A sárrétegnek köszönhetően a nap nem közvetlenül süti a bőrünket, ezért kevésbé éget. Azt ne kérdezd, hány faktoros, mert nem tudom. A lényeg, hogy működik. Ezen kívül, ha alaposan meghempergetjük magunkat benne, úgy, hogy mindenhol befedjen, akkor a szúnyogok, a bolhák, de még a kullancsok se tudnak kikezdeni velünk. Az élvezeti szerepéről pedig csak annyit, hogy ami Nektek az iszappakolás, az nekünk a dagonyázás. Bár ez a fajta kikapcsolódás számunkra nem egy olyan dolog, amit csak néha-néha csinálunk. A mindennapjaink része, ráadásul nekünk fizetni sem kell érte! Szerintem velem sosem fordult még elő olyan, hogy ne dagonyáztam volna egy nap. Turkálás és dagonyázás, ez a napi rutin. A dagonyázási szokásainkról a gondozóink részletesebben is írnak, amit ide kattintva olvashattok el: https://budakeszivadaspark.hu/miert-dagonyazik-a-vaddiszno/

Akkor igazán luxus körülmények között élitek a mindennapokat. Hányan laktok egyébként a Vadasparkban? Bemutatnád a többieket is?

Na várjunk csak. Egy, kettő, három… ah, fene se tudja most éppen hány csíkos hátú malac és tinédzser süldő szaladgál itt fel-alá. Ha jól látom – hunyorog Karcsi – körülbelül hatan vannak. Rajtuk kívül négy nőstény, vagyis koca, és két kan, vagyis hím élünk egy közösségben.

Kérdezhetünk egy személyeset? Mi újság a szerelem terén?

Oh, kényes területre tapintottatok… A vaddisznó szerelem csak időszakos. A természetben a kocák kizárólag a párzási időszakban, pont ilyenkor decemberben (vagy olykor kora nyáron) látnak minket szívesen. Az év többi részében viszont mi, kanok az erdőben néha csapatosan, néha egyedül portyázunk. A búgás, vagyis a szerelembe esés eredményeként 4-8 kismalac jön a világra egyszerre, akik aztán saját anyjukkal és más anyakocákkal és malacokkal élnek egy közösségben. Ezt amúgy szaknyelven kondának hívjuk. Itt a Vadasparkban mi békésen megvagyunk egymással. Persze van, hogy összeröffenünk az ételen, de amúgy semmi extra.

A korábbi állati interjúk során kiderült, hogy minden állatnak van valami szuperképessége. Nektek mi ez?

Bizony nekünk is van, mégpedig az, hogy bármit kiszagolunk. Ha nagyon keresünk valamit, akkor nem állhat az utunkba se kő, se sár, úgyis megtaláljuk. Ebben segítségünkre van a speckó, túrókarimás orrunk, ami erős, ráadásul sebezhetetlen is. Ide-oda tudjuk mozgatni, körkörösen forgatni. Ezzel a technikával még a föld mélyén lévő finom falatokat is könnyen ki tudjuk szedni. Házidisznó rokonainknak egyébként szintén kiváló a szaglásuk, ezért hatalmas segítségetekre vannak például az értékes, föld alatt növekvő szarvasgomba
megtalálásában. A másik érdekesség, ami nem igazán szuperképesség, mégis nagy hasznunkra van, az a szőrünk. Vastag és durva tapintású, ami miatt a simogatás nem lehet Nektek valami nagy élmény (nem mintha egyébként hagynánk), nekünk viszont kiváló védelmet nyújt.. Tudtátok, hogy a vaddisznósörte olyan kuriózum, amiből hajkefét is készítenek? Ez igen drága luxuscikknek számít ám!

Hmm, finom falatok. Mik ezek? Mi a kedvencetek?

Mindenevők vagyunk. De tényleg bármit képesek vagyunk élvezettel habzsolni. A tölgy és a bükkmakk ugye alap, de imádjuk még a gyökereket, a gyümölcsöket, a bogarakat, a rovarokat, a kisebb rágcsálókat. Fontos még, hogy szinte egész nap tudnánk enni, még ha nem is vagyunk éhesek. Szóval pontosítok. Turkálás, dagonyázás, evés. Ebből áll a napi rutinunk.

Ti aztán tényleg tudjátok, hogyan kell élvezni az életet! Ha jól hallottuk, a malacok néha még különféle turpisságokat is elkövetnek.

Ah, ne is mond! Mindig meggyűlik velük a bajom. Számtalanszor mondtam már az anyjuknak, hogy tartsák kordában a kicsiket, de még ők sem tudnak parancsolni nekik. Felfedezték, hogy a kifutónk egyik oldalánál kiférnek a kerítés alatt. Hát nem kibújtak?! Persze csak az orruk után mennek, bántani nem akarnak senkit, de azért mégis: milyen fényt vet ez ránk, szülőkre? A látogatók még azt hihetik, hogy nem tudjuk kellően fegyelmezni a kicsinyeinket.

Azért ez mókás látvány lehetett: szaladgáló kismalacok mindenütt. 🙂 Evezzünk most egy picit más vizekre. Aki sokat kirándul az erdőben, honnan tudja, hogy a közelben jártatok?

Akármennyire is igyekszünk elbújni az emberek szeme elől, mégis van három dolog, amit egyszerűen nem tudunk letagadni, sem eltüntetni. De ezt csak fű alatt mondom, ne verjétek nagy dobra! A legszembetűnőbbek a földön látható túrásnyomok. Az élelem keresésének hevében a kisebb földkupacoktól egészen a mély lyukakig mindenféle túrásokat hagyunk magunk után, miközben élelmet keresünk. A másik, amiből egyből ránk ismerhettek, az a lábnyomunk. Párosujjú patások vagyunk, ami azt jelenti, hogy két különálló patanyom látszik a földön. De itt még nincs vége! A hátsó körmeink annyira lent vannak, hogy azok is nyomot hagynak. Szóval ha egy lábnyomban négy mélyedést láttok, akkor azok mi voltunk. És van még valami, amiből egy kicsit nehezebb megállapítani ugyan, de sokaknak sikerül, az a dagonyák közelében lévő fák sáros és lekopott törzse, amit vakarózásra használunk. Ha azt látjátok, hogy a fák derékmagasságig sárosak és ki vannak dörzsölve, akkor azt egy magamfajta jószág tette.

Sokszor hallani, hogy aki az erdőben jár, vigyázzon veletek. Tényleg olyan veszedelmesek vagytok?

Figyeljetek csak! Mondok én Nektek valamit. A vaddisznó alapvetően fél az embertől, ha teheti, akkor tartja a távolságot, elmenekül.
Perpatvarra akkor kerülhet sor, ha egy anyakocával és a kismalacaival találkoztok. Ha ő veszélyben érzi magát, akkor bármeddig képes elmenni, csak hogy a kicsinyeit megvédje. Azt tanácsolom, hogy járjatok nyitott szemmel és füllel, ha csörtetést hallotok, inkább álljatok
meg és várjátok ki, amíg a zörej elhalkul. Ha véletlenül mégis belefutnátok egy kondába, akkor a legbölcsebb dolog, ha hátráltok és szépen elsétáltok. Érdemes még azt is tudni, hogy a vaddisznó nem tud fára mászni. Ha a helyzet nagyon elmérgesedett, akkor irány egy fa teteje, magasabb ága! És még valami! Ha az országúton ugrik elétek egy vad, fékezzetek és várjátok meg, amíg átkel az úton. Számítsatok arra, hogy a kocát a konda többi tagja vagy a kandisznót a többi társa is követheti. De a legbiztonságosabb mindig az, ha betartjátok a sebességi korlátozást. Így senkinek sem eshet nagyobb baja.

Az erdőn, az erdei utakon kívül máshol is találkozhatunk Veletek?

Oh, igen, jó, hogy kérdezed! Manapság vadon élő társaimat is egyre jobban vonzza a civilizáció: sok városban megtelepedtek már az elhanyagolt telkeken, a belterületi bozótosokban. Ebben valójában semmi furcsaság nincsen, hiszen ha a körülmények kedvünkre valók – vagyis találunk vizet, élelmet és búvóhelyet -, akkor nagyon könnyen alkalmazkodunk a környezetünkhöz. Egyre többen laknak közülünk az emberi környezetben. Vannak olyan barátaim, akik egész életüket a településeken élik le, onnan ruccannak ki néhanapján az erdőbe. Bajt okozni ilyenkor sem akarunk, de ha van rá lehetőségünk, kíváncsi természetünk miatt bizony akaratlanul is a kertetekben találhatjuk magunkat. Ezért azt tanácsolom, hogy a kerítést 1-1,5 méter magasságig jól erősítsétek meg, hogy a kíváncsi és éhes vaddisznókne tudjanak rajta átcsörtetni. Ja, és semmiképpen ne hagyjátok szanaszét a szemetet, a zöld hulladékot, mert a mennyei illatoknak nem tudunk ellenállni. Ha a városban mégis vaddisznókkal találkoztok, akkor először is ne csapjatok felesleges zajt és ne ingereljétek őket, inkább hagyjátok, amíg békésen továbbállnak. Ha bajba került, zavarodott egyedet láttok, azt a rendőrségen vagy az önkormányzatnál jelenthetitek be.

Köszönjük a jó tanácsokat és ezt a rengeteg információt, Karcsi! Lenne még valami, amit üzennél az olvasóknak?

A közelmúltban a Vadaspark gondozói videót forgattak nálunk, ami kikerült a Facebook oldalra is. Nézzétek meg, nagyon izgalmas lett! Ráadásul így, hogy zárva vagyunk, a mindennapjainkba is bármikor betekinthettek.
A videóért kattintsatok ide!

És vigyázzatok magatokra az ünnepek alatt, hogy az új évben minél hamarabb találkozhassunk!