Emlékeztek még a Hónap Állata szavazás nyertesére? A lompos farkú, fürge erdőlakóra, aki
a cirkuszi mutatványosokat és akrobatákat lepipálva szökdécsel, és szinte repked a fák ágain? Ő az európai mókus, aki büszkén viseli a novemberi Hónap Állata címet. Ezúttal a mókusok vadasparki képviselőjét, Mancit kértük meg arra, hogy avasson be minket és Titeket is e fürge „népség” mindennapi pörgős életébe.

Szervusz Manci! Gratulálunk a Hónap Állata címhez! Mi újság? Hogy állsz a télre való
felkészülésben?

Sziasztok Kedves Olvasók! Köszönöm, nagyon örültem neki, amikor megtudtam, hogy
engem szavaztak meg a Facebook követők. Ah, most is csak egy pillanatra álltam meg az interjú miatt. Meglehetősen sok dolgom van
még, az éléskamrámat továbbra is töltögetem. Bár itt a Vadasparkban minden nap kapok friss finomságokat, szeretek azért a biztosra menni és jól feltankolni. Végül is ki tudja, milyen telünk lesz? A meteorológusok mindig mást mondanak, és úgy hallottam, hogy a klímaváltozás miatt előfordulhatnak hirtelen lehűlések is. Másrészt, mivel egyelőre kevés tapasztalattal rendelkezem, hiszen még csak 1 éves vagyok, inkább az ösztöneimre hallgatok. Azok sosem csapnak be. Szóval úgy vagyok vele, hogy jobb, ha felkészülök és mindent elteszek, amit nemtudok megenni.

A többiek is hasonlóan vannak ezzel, még sok a tennivaló?

Úgy érted a fajtársaim? Igen, ahogy én tudom, még nekik is van dolguk bőven. Bár mi,
mókusok nem alszunk olyan igazi, mély téli álmot, mint mondjuk a keleti sünök vagy a pelék,
mégis, ha nagyon fagyosra fordul az idő, akkor pár napra elvonulunk a fészkünkbe. Később, ha már nagyon korog a hasunk, akkor előjövünk, picit kinyujtózunk és megpróbáljuk megkeresni az elrejtett eleséget.

Várj csak, hogy érted azt, hogy megpróbáljátok megkeresni? Előfordul olyan is, hogy
nem találjátok?

Gondoltam, hogy ez majd felkelti a kíváncsiságodat. ☺ Hallottál már arról, hogy a mókusok az erdők kis kertészei? Tudod, miért hívnak minket így? Sokszor megesik, hogy az ősszel elásott makkot, diót, mogyorót nem találjuk meg. Néha magam is meglepődöm, hogy milyen feledékenyek egyesek, de legalább ennek van valami haszna is. Tehát a földben felejtett termésekből később új hajtások nőnek ki, mondhatni új fákat és erdőket telepítünk pusztán a véletlennek köszönhetően. Jó, mi? Amúgy nemcsak saját magunknak köszönhetjük, ha nem találjuk a téli éléskamránkat. Ha például az erdőkhöz vagy a parkokhoz közeli lakóházak kertjébe tesszük az elemózsiát, amit később az emberek nagyon átrendeznek, hát akkor már csak bottal üthetjük a fincsi magok nyomát. Ezért is fontos, hogy télen ne vigyétek túlzásba a kertrendezést, mert azzal megnehezítitek a mókusok dolgát. De ha szeretnétek minket kiengesztelni, akkor adok egy bevált tippet: mókustársaim előszeretettel látogatják a madáretetőket, ha van ott nekik is finom falat. Tegyetek ki héjas diót, mogyorót, amit az énekesmadarak nem tudnak megtörni, így a mókusok elcsenhetik.

De honnan tudjuk, ha mókus járt a kertünkben?

Keressétek a fenyőtobozokat! A felső tobozpikkelyeknek nincs olyan jó ízük, ezért általában meghagyjuk és csak az alját rágjuk le. Na, ha ilyet láttok, akkor ott tuti, hogy mókus ólálkodott.

Nahát, erre ezentúl én is jobban odafigyelek. És a lakásotok is a kertekben van, vagy azt inkább máshová építitek?

Ez nagyon változó. Ha a kertben van egy kihelyezett odú, vagy egy odvas fa, akkor szívesen becuccolunk oda, de saját magunk is tudunk építkezni. Általában gallyakból építünk egy focilabda méretű házat, egészen magasra, a fák ágainak csatlakozásához. Ha valaki tériszonyos, annak bizonyára nem lenne jó móka 6 méter magasban szunyókálni, de mi pont azt élvezzük, hogy fel-le vagy az ágak között ugrálhatunk.

Hűha, és ezt mégis hogyan csináljátok?

Ezzel itt – mutatja Manci -, a bozontos és lompos farkincánkkal. Minden állatnak megvan a maga szuperképessége, hát nekünk ez a farkunkban rejlik. Olyan jól tudunk vele egyensúlyozni, hogy mértani pontossággal, könnyedén ugrándozunk a fák lombkoronái között. Akár 4-6 méteres távolságokat is ugorhatunk. Mi vagyunk az erdő akrobatái!

Egyébként hogyan telik egy átlagos napod, Manci?

A mókusok nappali állatok. Reggel már korán fel szoktam ébredni, de igyekszem csendben lenni, mert a kuvikok is itt vannak a kifutóban, ők meg ugye éjszaka aktívak és nappal szeretnek lustálkodni. A délelőttök nagyon pörgősek, mert ilyenkor van nálunk az etetés, ráadásul a gondozóim mindig vevők egy kis játékra is. Jó, jó… bevallom, ki szoktam őket cselezni. Fogócskázni szeretek a legjobban. Tök vicces, mert úgy  felgyorsulok, és ide-oda cikázok, hogy alig lehet elkapni. Néha trükköket is alkalmazok, például közelebb megyek, aztán arrébb ugrok vagy felmászok a gondozóim hátára és elbújok a kapucnijukban. Onnan aztán nem tudnak kiszedni! Egyébként a lakótársaimmal nem zavarjuk egymást sosem, nagyon szeretem ezt a kis
társaságot, igazi erdei hangulat van idebenn. A gondozóink „Disney kifutónak” is hívják a tanyánkat. Szerintük hasonlít a Hófehérke és a hét törpe meséjére, mert sokféle állatfaj él benne: a kuvikok, az örvös galamb, a keleti sünök és ugye én is.

A cukiságfaktor mellett nem mehetek el. Nagyon jól néznek ki azok a fülpamacsok,
biztosan sokan irigyelnek érte.

🙂 Télen ráadásul jó hosszúra megnőnek, kicsit punkos lesz tőle a megjelenésünk.

Nagyon köszönjük, hogy időt szakítottál ránk, Manci! Van még valami, amit üzennél az
olvasóknak?

Igen, de csak annyi, hogy kövessétek továbbra is a Budakeszi Vadaspark Facebook oldalát,
mert szinte minden héten jelentkeznek élő adással. Így legalább egy kicsit Ti is ide képzelhetitek magatokat és részetek lehet a vadasparki élményekben. Remélem, hogy hamarosan szemtől szemben is találkozunk, és végre megint kilátogathattok hozzánk. A többieknek is nagyon hiányoztok. Na, de bocsi, most megyek is és folytatom a pakolást a kamráimban.