Mit tegyél, ha madárfiókát találsz?

Tavasszal jön világra a legtöbb vadállatnak a kicsinye. Így vannak ezzel a vadmadarak is. Párt választanak, vagy a monogám típusú madarak (például szarka, hattyú, holló, bagoly) az előző évi párjukkal nekikezdenek a fészeképítésnek, majd pedig a tojásrakásnak. A tojásokból pedig madárfajként eltérően pár napos, hetes vagy hónapos inkubáció után kikelnek, a fiókák. A madárporontyok nagyon fejletlenül jönnek a világra (néhány fészekhagyó madárfaj fiókáit leszámítva, ilyenek például a réce félék). Csupaszok, szemük még nincs nyitva és teljesen védtelenek. Szükségük van a szülői gondoskodásra, etetésre, melegítésre.

A lúd fiókái fészekhagyók.

Van, aki fészeklakó és van, aki fészekhagyó

Megkülönböztetünk fészeklakó és fészekhagyó madarakat. A fészekhagyó madaraknak, melyeknek a fiókái olyan fejlettségi állapotban kelnek ki a tojásból, hogy már szinte önállóak, nincs szükségük folyamatos melegítésre a mamájuktól, önállóan táplálkoznak, sétálnak, követik anyjukat, pihés tollak fedik őket. Ez leginkább a lúdalakúakra és tyúkalakúakra jellemző (récefélék, ludak, hattyú, fácán, fürj, házityúk, stb.) Azonban ők repülni még nem tudnak.

A cinege fiókái fészeklakók (részlegesen fészekhagyók)

A fészeklakók a madárvilágban a leggyakoribbak. Ilyenek például az énekesmadarak fiókái, vagy a legtöbb ragadozó madáré (sólyom, héja, ölyv, sas). A fiókák fejletlenül, csupaszon (vagy csekély mennyiségű pihetollal) jönnek a világra, szemük még csukva, folyamatos melegítésre van szükségük, mert hamar kihűlnek és rendszeres szülői gondoskodást is igényelnek (óránkénti etetés).

A madárfiókák nagyon gyorsan fejlődnek (persze ez is fajfüggő), de átlagosan pár hét-hónap alatt röpképesek lesznek és majdnem úgy néznek ki, mint felnőtt társaik.

Nagyon sok énekesmadár fiókája részleges fészekhagyó. Ez azt jelenti, hogy még röpképes állapota előtt kiugrálnak a fészkükből, mert már nem férnek el. Ilyenkor már szinte teljesen tollasak, maximum néhány tokos tolluk maradt még, szárny és faroktollaik még nincsenek teljejen kifejlődve, de ez pár nap alatt eléri azt a fejlettséget, hogy röpképesek legyenek. A fészekből való kiugrálás után rejtekhelyet keresnek (bokrok sűrűje, ágai között, fák alacsonyan lévő ágain, magas fűben). A szülők továbbra is etetik és védelmezik ezeket a fiókákat. A fiatal madarak pedig nagyon ügyesen rejtőzködnek a tereptárgyak között. Ez a viselkedés a legtöbb énekesmadarunknál teljesen normális (cinege, házi rozsdafarkú, szarka, feketerigó).

A tavaszi időszakban nagyon sokan találkozhatunk a földön kuporgó, röpképtelen madárkákkal. Mit tehetünk ilyenkor?Az esetek nagy részében, akkor segítünk a legtöbbet, ha nem teszünk semmit.

Ha földön, röpképtelen madarat találunk, próbáljuk meg beazonosítani, hogy milyen faj lehet. Ha nem is pontosan, de megközelítőleg, hogy vajon fészeklakó vagy fészekhagyó fajról lehet e szó?  Próbáljuk meg eldönteni azt is, hogy egy röpképtelen felnőtt madárt vagy fiókát találtunk?

Ha felnőtt madár és röpképtelen, akkor nagy eséllyel valami trauma érhette (ablaknak repült és agyrázkódása van, elkapta valami ragadozó, eltört a szárnya, stb.). Ebben az esetben azonnal vegyük fel a kapcsolatot egy vadállatmentő szervezettel, aki fogadni és kezelni tudja a sérülést (helyi nemzeti park, vadállatmentő szervezet, állatkert, vadaspark).

NE PRÓBÁLJUK MEG HÁZILAG KEZELNI A SÉRÜLT MADARAT!  Ezzel nagyobb kárt is okozhatunk, mint segíthetünk. A szakemberekhez kerüléséig tegyük be egy sötét dobozba (ne tegyünk se ételt, se vizet neki, mert egy agyrázkódás miatt is félrenyelheti és megfulladhat), azt pedig egy csendes helyre.

Csupasz/tokos fióka. Még a fészekbe való.

 

Amennyiben azt állapítottuk meg, hogy fiókát találtunk, figyeljük meg mennyi tollal rendelkezik. Ha még teljesen csupasz, vagy csak pihék és tokok fedik, akkor annak a fiókának még nem a földön a helye. A madarak szaglása nem annyira kifinomult, mint az emlősöké.

 

Pihés parlagi sas fióka, kevés tollal, még a fészekbe való

 

Ha látjuk a fészket, amiből kieshetett a fióka, nyugodtan fogjuk meg a kismadarat és helyezzük vissza, az anyuka gondozni fogja. A fészket csak ilyen szükséges esetben zavarjuk, mert nem az emberszagra hagyják ott a madarak a fiókákat, hanem a rendszeres zavarás miatt.

 

 

 

 

Több tollal rendelkező parlagi sas fióka, de még fejletlen.

Ha a madárfiókán már látható tollak vannak, próbáljuk megállapítani, hogy nagyjából hány százalékban fedi toll (és nem pihe) a madarat. Ez az állatmentőknek is segítség lehet, hogy meg tudják állapítani, hogy a fiókának már a földön a helye, vagy még a fészekben. Ha feje, háta tollasodik, de szárnytollai és faroktollai még rövidek, fejletlenek, nagy felületük tokos, akkor a fiókának még a fészekben a helye. Ha látjuk a fészket, próbáljuk visszahelyezni, ha elérhetetlen helyen van, tegyük a madarat egy kosárba, kötözzük fel egy magasabb faágra és ha van lehetőségünk figyeljük meg, hogy 2 órán belül megérkezik e a szülő etetni. Amennyiben nem, keressük fel a nemzeti parkot vagy állatkerteket, vadállatmentőket.

Ha a fióka szinte teljesen tollas, szárnytollai és faroktollai még nem a felnőtt madár fejlettségével rendelkeznek, de relatíve fejlettnek látszanak, élénk, menekül, próbál elrejtőzni, sérülés nincs rajta, akkor ne szedjük össze. Neki a természetben a helye, a szülei gondozzák. Ha veszélyes helyen van (út, macskák, kutyák közelében) akkor abban tudunk segíteni neki, hogy a helyszínről (nem nagy távolságra, hogy a szülei megtalálják), tegyük fel egy bokor vagy fa magasabb ágára, ahol biztonságban lehet.

Tehát madarat vagy annak fiókáját csakis abban az esetben vegyük ki a természetes környezetéből, ha sérülést látunk rajta, vérzik, fejletlen, nem a földön a helye és a szülei nem jönnek etetni 2 óra elmúltával se. Ellenkező esetben, mindig hagyjuk ott a fiókát, vagy tegyük vissza a fészekbe, ezzel segítünk nekik a legtöbbet.

Share on facebook
Share on email