Hamarosan indul a költési szezon, de előtte mindenképpen szükség van még egy alapos takarításra! A tél folyamán, tavasz elején ki kell szedni a tavalyi fészkeket, mert odúlakó madaraink minden évben újat raknak, semmi szükségük sincs a régire.

Már csak azért sem, mert például egy tíz-tizenkét cinegefióka által széttaposott, elkoszolt, paraziták búvóhelyéül szolgáló használt fészek még a leglustább madárszülő számára sem lehet  fiókanevelésre alkalmas, kívánatos látvány.

Karbantartásra is szükség van, ki kell javítani az odúk sérüléseit. Meglazult tetők, megvetemedett, szétesőben lévő oldalfalak az egész leendő fészekalj pusztulását okozhatják. Egy kitágított – harkály munkát hirdető – röpnyílás pedig egyenesen hívogatja a fészekrablókat, hiszen legyen a látogató macska, mókus, szajkó vagy  nyest…csak be kell hajolnia a nyitott „kapun” és már vándorolhatnak is éhes bendőjébe a tojások vagy tehetetlen fiókák.

Ám játék a tisztogatás, javítgatás, ha közben kiélhetjük nyomozó kedvünket! Lássunk csak egy kis ízelítőt!

A takarításnál derül ki igazán, milyen fészekanyagokat  gyűjtenek a tollas lakók. A gyökér-, moha-, fűszálak, szőr és toll hétköznapi alapanyagok, na de hogy a felhasznált tollakat éppen hóbaglyok mondhatták korábban magukénak? Milyen jó, hogy Bella és párja tavaly óta a Vadaspark lakója – a kivedlett, különlegesen finom bagolytollak kiváló pihe-puha fészekbélések lettek.

Virág a fészekben? Ez is megtörténhet! Persze nem rózsaszirom szőnyeggel várják kedvesüket  a daliás hímek, de ha fészekrakás idején éppen tele a föld a tölgyfák lehullott virágzatával, kézenfekvő, hogy ezeket is beépítik a cinegepárok leendő fiókáik „ágyába”.

Más nyomokból kitalálhatjuk tollas barátainkon kívül kiknek tetszett meg a Vadaspark „lakóparkja”. Az elhagyott fészekre hordott lomblevelek tévedhetetlenül elárulják, hogy Pele Pali társai szívesen pihengettek a forró nyári napokon egy-egy odúban.  A nassoló kedvűek is lebuknak, hiszen a használt fészek mellett megrágott tölgymakk halmot is kiboríthatunk a házikókból.

Végül pedig igazán különleges fészkekre is bukkanhatunk egy-egy odúban.  A hívatlan házfoglalók közé tartozik a gyapjaslepke. A hernyói révén erdészeti kártételeiről elhíresült jószág nőstényei szívesen rakják petéiket az odúk külső-belső falára, tetejére. Igazán gondos anyák – potrohuk sűrű szőrzetébe takarják a lerakott petecsomót – a szőrmebunda védelmet és meleget biztosít a leendő utódoknak a hosszú tél folyamán.

De ha gondosságról van szó, nem versenyezhetnek a kaparódarázs anyákkal.  Eddig fészekodúkban sohasem  bukkantam rá  furcsa kis agyagépítményeikre, de idén megtört a jég!  Egy-egy kis hordócskába betapasztás előtt bekerül a darázspete, de mellé még megbénított pókok halma is. A kikelő lárvának még „a kezét sem kell kinyújtania”, szája előtt a terített asztal – mire az éléskamra kiürül, megnőtt, meghízott, kész a bebábozódásra, hogy felnőtt darázsként új életet kezdhessen.

Mondhatja ezek után bárki, hogy unalmas a takarítás?