A júliusi Hónap Állata szavazást a róka nyerte, tehát most Chilin és Parázson, a rókatestvéreken a bemutatkozás sora, akik a Kecskeméti Vadasparkban látták meg a napvilágot, és 2015 februárjában költöztek át Budakeszire.
Kérjük, mutatkozzatok be az olvasóknak!
Chili: Sziasztok, Chili vagyok. Imádok itt lenni, szeretem a munkámat és a jégtömbbe fagyasztott gyümölcsöt.
Parázs: Cső.
Egy kicsit bővebben?
Parázs: Csőváz.
Chili: Nem kell vele foglalkozni, ma ilyen kedve van. Ilyenkor Virág is békén hagyja.
Nahát, még a trénernek sem engedelmeskedik néha Parázs úr?
Chili: De, csak kérdés, hogy mennyi idő alatt.
Parázs: Csillezél be, Chilikém. Ez egy interjú.
Chili: Akkor nem kéne neked is válaszolnod a kérdésekre?
Parázs: Én válaszolnék, ha nem akarnál most is mindent jobban csinálni. Szokás szerint. Naszóval, természetesen tökéletes összhangban dolgozunk együtt Burányi Virág kolleginával, mindössze arról van szó, hogy Virág tiszteletben tartja modus operandimat, ami némiképp eltér hiperaktív bátyám megközelítésétől.
Chili: Értsd: ha nincs kedve, akkor nem melózik… és még hagyják is neki!
Parázs: Nézd, én megválogatom, hogy kivel dolgozom együtt és milyen feladatokon. Nem nyargalok fel-alá minden csettintésre, mint egy féleszű. Virág egy felkészült profi, és ennek megfelelően ütemezi a képzésemet. Első a bizalom, nem igaz? Senkinek nem lehet rám panasza, mióta a bizalom alapjait lefektettük.
Chili: Mitagadás, Parázs nagyon tud, ha akar. Én nagyon lelkes vagyok, de, hogy is mondják… eléggé “proaktív” a hozzáállásom, néha nem csak azt csinálom, amit kérnek tőlem. Azért remélem, néha örülnek neki!
Pontosan milyen feladatokra kell itt gondolni?
Parázs: Első az egészség, szóval vannak az állatorvosi vizsgálatokat segítő feladatok, mint a forgás, ültetés, hívás, helyjelzőre, vagy akár a mérlegre lépés.
Chili: Azért szerencsére nem csak ilyen unalmas dolgokat kell csinálnunk! Imádunk sokat mozogni, például szlalomozni, de a polcra, helyre küldés is nagyon vicces.
Parázs: A polc, igen, hát az egy jó dolog. Imádunk a legkitekertebb pózokban heverészni rajta, napozni… jó kis hely.
Rendben, és ha már napozás, hogy telik a nyár? Ez a vedlés időszaka a rókáknál, ha jól tudom.
Parázs: Tökéletesen tudod, ezért nézünk ki ilyenkor úgy, mintha bő gatya lenne rajtunk.
Chili: Igen, mert deréktól felfelé már a kellemes, laza nyári bundánk van, ami kicsit szürkésebb mint a téli, klasszikus vörös.
Kedvenc ételek?
Parázs: Csirkehús az alap kajánk, szerencsére. Imádom.
Chili: Én is! Meg a takarmányegeret!
Parázs: Azt én kihagyom. De a főtt tojás nekem is jöhet.
Chili: De szeretjük ám a gyümölcsöket is! Kevesen tudják ezt rólunk, sokak szemében csak csirkefogók vagyunk, hehe, de az étrendünk harmadát, negyedét gyümölcsök, bogyók teszik ki. Főleg nyáron és ősszel, amikor érik a szeder meg a som, hmmm, az nagyon fincsi.
Parázs: Persze, jól esik egy kis gyümi néha. De először mindig a hús! Utána jöhet némi édesség.
Kecskemétről jöttetek, elmesélitek, hogyan kerültetek ide?
Parázs: Jöttünk, hogy az itteniek is láthassanak rókát, mert amúgy a fajtánk nem éppen hétköznapi vendég egy ilyen helyen.
Chili: Hát igen, ez egy hosszú sztori. A lényeg az, hogy mi tűzrókák vagyunk, nekünk a felmenőink között vannak tenyésztett, prémtelepi rókák is, ezért mi tök jól elvagyunk egy ilyen kifutóban. A vadon élő európai vörösök még kézből nevelve (cumisüvegből etetés, stb) is könnyen visszavadulnak, amikor felnőnek, egy vad róka pedig kerüli a zajt, a társaságot, elbújik a kotorékba, sőt, folyton menekülni próbál, szóval nem igazán jó ez se nekik, se a látogatóknak.
Fiúk, köszönöm az interjút! Még valami, amit megosztanátok a kedves közönséggel?
Chili: Igen, van itt egy dolog… szóval az az igazság, hogy egyre könnyebb találkozni rókával, már nem is kell bejönni ehhez a Vadasparkba… nagyon beszoktunk a városokba is már. Egy ügyes rókának egy városban nem kihívás kajához jutni. Kukáznak, kertből lenyúlnak egy kis zöldséget, gyümölcsöt, jól alkalmazkodnak. Ezzel az a baj, hogy elég veszélyes tud lenni…
Parázs: Hát igen, egyrészt az autókat rókaként nem lehet megszokni, ezért sokan esnek áldozatul az utakon. De az emberek is tartanak tőlünk, a veszettség miatt. Megijednek, és kiszámíthatatlanul reagálnak…
Chili: …pedig ez már nem annyira jellemző, mint pár évtizede. Sokat javult a helyzet a csalikba rejtett oltóanyagoknak köszönhetően. Szóval, ha rókát látsz: semmi para! Engedd szépen elsomfordálni, nem fog galibát okozni.
Parázs: Hacsak nem tartasz libát. Ha-ha. Viszont ettől függetlenül még nem javasolnám, hogy valaki játszani, barátkozni próbáljon egy vad rókával, abból is lehet baj. Meg kell érteni, hogy ők vadak, akkor is, ha éppen a városban is megfordulnak. Nem kell etetni őket, és nem kell megfogni sem. Éppenséggel egeret, patkányt is irtanak, szóval betöltik ők a maguk szerepét a világban, nem kell velük foglalkozni. Hogy mást ne mondjak, azért is érdemes tartani a távolságot, mert egyes betegségeket el is lehet tőlük kapni. Gyertek inkább hozzánk, pont ezért vagyunk mi!
Chili: Mindenkit nagy szeretettel várunk a Budakeszi Vadasparkban! Imádjuk a társaságot, és nagyon menő trükköket is tanultunk Virágtól, amilyeneket a vad rókák úgysem tudnak. Szóval őket inkább hagyjátok szabadon elmászkálni, csak ennyit akartunk kérni.