Védd Te is a beporzókat! Készíts nekik rovarhotelt!

Március 10-én a Beporzók napján azokat az élőlényeket ünnepeljük, akik elengedhetetlenek a természet biológiai sokféleségének fenntartásához, az emberek és más állatok számára táplálékot biztosítanak, így fenntartva a természet alapvető működési folyamatait. Ők a beporzó rovarok, kiknek munkáját mi magunk is segíthetjük többek között rovarhotel építésével. Ám mielőtt hozzálátunk, ismerjük meg őket közelebbről!

Kik azok a beporzó rovarok?

Talán elsőre mindannyiunknak a sárga-fekete csíkos méhek jutnak eszünkbe, azonban rajtuk kívül más rovarfajoknak is hatalmas szerepük van a növények szaporodásának biztosításában. Emellett pedig a tápláléklánc nélkülözhetetlen részei. Közéjük tartoznak az éjjeli és a nappali lepkefajok, a bogarak, a legyek, a molylepkék, de még a darazsak is.

A világon élő méhek és darazsak 90 %-a nem családban, hanem magányosan él. Ezek a rovarok nagy szerepet töltenek be a megporzásban. Nélkülük kizárólag a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni a beporzást. Magyarországon a beporzó méhek nagy része magányosan élő faj.

 

Tudtad? A rovarok szorgos tevékenysége mellett a szél, a víz, madarak, hüllők és kisebb emlősállatok is részt vesznek a beporzás folyamatában.

Érdekel a méhek élete? Ebben a bejegyzésünkben további érdekességeket találsz.

 

Mit jelent a beporzás? 

A beporzás az a folyamat, amely által a virágpor, vagyis a pollen a nyitvatermő növények magkezdeményére és a zárvatermő növények bibéjére kerül. Ennek köszönhetően a növények szaporodni képesek.

 

A rovarok általi beporzás során a növények egyedi módszereket követnek. Mégpedig színes virágaik segítségével édesgetik magukhoz az éhes és táplálékra vágyó apró zümmögőket.

A beporzók tevékenységének támogatásához mi is hozzájárulhatunk rovarhotel készítésével.

 

Rovarhotel készítés KISOKOS

Kinek építjük?

A rovarhotel nemcsak méheknek és darazsaknak, hanem különböző magányos, nem telepalkotó rovaroknak, mint például futrinkák, ászkarákok, pókok számára is készülhet. Azonban leginkább arra számíthatunk, hogy magányos méhek és darazsak fogják birtokba venni az “épületeket”. 

Miért van rá szükség?

A rovarhotel bérlői elsősorban bölcsőkamráiknak keresnek helyet, amihez természetes környezetben partfalakba, korhadó fatörzsekbe vagy a talajba kicsi üregeket vájnak. 

A méhek nőstényei virágport és nektárt halmoznak fel, a darazsak – akik kifejlett korukban nektárfogyasztók, vagyis beporzók –  pedig megbénított hernyókat és pókokat, amely a petéik számára jelentenek fontos táplálékforrást. Ezekre helyezik el a jövő nemzedékét, vagyis a petéiket, majd a járatokat sárdugóval fedik le. A később kikelt lárva megeszi a felhalmozott táplálékot, bebábozódik és miután kifejlődött, kirágja magát, hogy beteljesítse küldetését: a szaporodást és a beporzást.

Mikor tegyük elérhetővé a rovarok számára?

A bundás testű magányos méhecskék már akár február végén kirepülnek, ezért a rovarhoteleket célszerű február végén vagy március legelején megépíteni és kihelyezni. A rovarhotel körül a legnagyobb forgalmat április-május környékén tapasztalhatjuk, majd a nyár végéhez közeledve egyre csökken a látogatottsága.

Hova tegyük a rovarhotelt?

A rovarhotel ideális környezete:

  • nyugati, vagy délnyugati  tájolás  
  • félárnyék 
  • esőtől védett hely. 

Az elkészült rovarházzal a barkácsoláson túl később nem szükséges takarítani, ugyanis szorgos lakói a beköltözés után mindenről gondoskodnak.

Ne féljünk a rovaroktól! 

A rovarhotel lakói nem veszélyesek. A méhek és a darazsak fullánkkal rendelkező élőlények, ezért sokan tartanak tőlük. Azonban az állatok mindaddig nem bántanak minket, amíg nem érzik magukat veszélyben. Kerüljük a rovarok megfogását, “sarokba szorítását”.

Tudtad? Általában azok a fajok támadékonyabbak, amik családban élnek, ám rovarhotelünkbe a szűk járatok miatt nem költöznek be. 

Így készül a rovarhotel – barkácsoljunk együtt!

 

Egy rovarház megépítéséhez főleg természetes anyagokra van szükség:

 

  • Pár darab, néhány centiméter hosszú, 3-15 mm átmérőjű cső alakú tárgy, bambusz- és nádszálak, vagy lyukakkal mélyíthető tűzifa, amibe a méhek és a rovarok könnyen beköltözhetnek.
  • Üregeket téglába vagy vastagabb farönkökbe is fúrhatunk.
  • Egy kis házikó, amiben ezeket egymásra lehet helyezni.

A lyukak legyenek fúrószár mélységűek – a 2-estől a 10-es méretekig.

Fontos, hogy az elején nyitott darázsgarázsnak legyen lába vagy tegyük állványra, hogy ne folyjon be alá a víz, és ne kezdjen el rothadni. Ne takarják növények se. Az esővíz elvezetésében a tetőre hárul a legtöbb feladat, ezért úgy alakítsuk ki, hogy a víz lefolyjon és a rovartanya ne ázzon át.

Miből igen, miből ne?

Általánosságban bármilyen tűzifa felhasználható, de lehet megfúrt tégla vagy összekötözött nád is. Minél változatosabb anyagokat használunk, annál több faj fogja megtalálni és benépesíteni a házikót.

Kezelt, festett, lakkozott fát ne használjunk. A fém alkotóelemek szintén nem használhatók, mivel a hőingadozás miatt megsülhet, megfagyhat benne a lakója. A műanyagból pedig káros anyagok szabadulhatnak fel, ezért lehetőség szerint ezt is kerüljük.

 

Jó barkácsolást kívánunk mindenkinek!

 

 

Share on facebook
Share on email