Vajon mivel motiválható egy állat? Hogyan lehet a rókákat leülésre tanítani, és miképp csalogatható be a vadmacska egy dobozba? Miért hasznos, ha az aranysakál pacsit ad és mennyire okos egy holló?

A tréningek célja a tanítás, az állatok mentális és fizikai fejlesztése. A foglalkozások során az állatok levezethetik felesleges energiáik egy részét, valamint biztosítjuk számukra a természetben megszokott választás lehetőségét, ami csökkenti a stresszt és megtöri az unalmas hétköznapokat. Attól függetlenül, hogy állataink mind fogságban születtek már és ehhez az életmódhoz alkalmazkodtak, a természetes viselkedésük, ösztöneik ugyan úgy bennük élnek. Ezeknek a viselkedésformáknak a kibontakozását segítik elő a tréningek.

Mindemellett, a tréningek az állatgondozók és állatorvosok munkáját is segítik, mert egy tanított állat könnyebben együttműködik, ami hasznos lehet például állatorvosi vizsgálat, vagy szállítás során. Egy olyan állat, amely tart a gondozójától is, nincs bizalmi kapcsolata, egy állatorvosi vizsgálat sokkal nagyobb stresszt és kockázatot is jelenthet akár az állat számára. Míg egy tréningben résztvevő, gondozójával szoros bizalmi kapcsolatot ápoló állattal elvégezhető munkák határa a csillagos ég. Például altatás nélkül beoltható, sőt akár önként ajánlja fel a finom jutalomért cserébe és mert megbízik gondozójában, hogy nem éri semmi baj.

Berci és Marci, a nyestkutyáink akár szinkronban is tudnak dolgozni

Az első lépés mindig az állat bizalmának elnyerése. Ilyenkor megfigyeljük a viselkedését, kitapasztaljuk, mi a kedvenc eledele, hol szeret pihenni, majd lehetőséget biztosítunk számára, hogy nyithasson felénk. Egészen apró lépésekben haladunk, megerősítjük a kívánt viselkedést, például ha odajön hozzánk; míg figyelmen kívül hagyjuk, amit a későbbiekben nem szeretnénk látni, például ha kapkod vagy felugrál. Arra törekszünk, hogy megkönnyítsük az állatok életét és biztosítsuk a jólétüket, ezért a tréning során ilyen viselkedéseket tanítunk.

Muci, az aranysakálunk például nekidől a kerítésnek parancsra. Ekkor a gondozó meg tudja érinteni, tapogatni, anélkül, hogy az állat agressziót mutatna. Ebből már csak pár lépés egy oltás beadása, vagy egy általános orvosi vizsgálat elvégzése.

Csabi, a hiúzunk például egy target (olyan céleszköz, tárgy, melyet az állat megtanul, hogy valamely testrészével – orr, mancs – meg kell érintenie) segítségével kiadja a mancsát a kerítésen keresztül. Ez a későbbiekben egy vérvétel lebonyolításában nagy segítség tud lenni.

Az orvosi vizsgálatok mellett a játékosabb, bizalmat építő, mentális frissességet fenntartó feladatok is szerephez jutnak.

Ahogyan egy kutya is megtanítható parancsra leülni, úgy egy róka is meg tudja tanulni egy kis jutalomfalat segítségével.

Noir nevű hollóval kézreülés gyakorlás

A hollók például a világ legokosabb állatai között kapnak helyet. Nagyon gyorsan tanulnak és ha felépült a bizalom a gondozó és a madár között, akkor rengeteg mindenre rávehető. Forgás, target bot, mérlegre állás, kézre ülés, parancsra károgás. Sőt, komplex logikai játékok, feladatok elvégzésére is alkalmasak.

Két csoportot különböztetünk meg az állatok tréningezése szempontjából: vannak állatok, akikkel kifutón kívülről gyakorlunk, és vannak, akikkel a kifutón belül tréningezünk. Előbbi csoportba tartozik nálunk a vadasparkban a barnamedve, az aranysakál és az európai hiúz, utóbbiba pedig például a mosómedvék, a nyestkutyák és a rókák, valamint a holló, dolmányos varjú és a szarka. Alapvetően minden állat tréningezhető, csak a megfelelő módszert kell megtalálni hozzá: mi a vadasparkban pozitív megerősítéssel képezzük az állatainkat. Nem büntetünk, csak dicsérünk. Egy vadállat bizalmát az ember felé sokkal könnyebb összetörni egy-két büntetés alkalmával, mint egy háziállatét.

Bizalomépítés a szajkókkal

Ilyenkor a tréner és az állat szorosan együttműködve, egymás viselkedésére reagálva dolgozik együtt, munkájuk alapja a kölcsönös bizalom és a tisztelet. A vadállatok nagyon érzékenyek minden hangos zajra vagy hirtelen mozdulatra, mert számukra ez ijesztő és fenyegető. A tréning során az állatgondozó éppen ezért minden figyelmét az állatra fordítja, csendben van, nem tesz hirtelen mozdulatokat, és legfőképp türelmes.

Többek között azt gyakoroljuk, hogy hallgasson a nevére, hívásra odajöjjön hozzánk, üljön vagy feküdjön le, vagy mutassa meg a testrészeit (hasát, mancsát, oldalát).

Attól függően, hogy milyen feladat tanításáról van szó, különböző jutalomfalatot használunk:

Szállítódobozba való szoktatás, pozitív élménnyel párosítva

egy egyszerűbb feladathoz, mint például az ülés vagy forgás elég lehet az alma, míg egy szállítódobozba zárásnál inkább a húst preferáljuk, hiszen egy finomabb falatért több mindent is szívesen elvégez az állat.

Naponta egyszer-kétszer 5-10 percet gyakorlunk, mert eddig képesek aktívan figyelni az állatok. Mindig a csúcson hagyjuk abba a gyakorlást, amikor még szeretne velünk együttműködni az állat. A tréning kifelé is látható eredményének számít a látványetetés, amit hetente 10 alkalommal, rögzített időpontban végzünk, de az oktatás részét mindenki a saját időbeosztása szerint végzi.

Ez egy egész életen át tartó tanulási folyamat. Minden állat egyéniség, minden eset más és más.

Varázslatos érzés vadállatokat tanítani, mert tudatosabb és türelmesebbek leszünk általa. Ez egy önismereti út is, aminek köszönhetően az embereket is jobban megértjük.

Nézzétek meg videónkat, hogyan tréningezzük mérlegre állásra az állatainkat: