Hova tűnnek a madaraink?

Partifecske

A madárgyűrűzés igen régi hagyományra nyúlik vissza, pontosabban már több, mint 100 éves történelme van ennek az érdekes kutatási formának.
Az embereket már régen is foglalkoztatta, hogy hova tűnnek el bizonyos madárfajok télen. Hiszen a sokak által szeretett fecskéket se lehetett ilyenkor látni, a gólyáink is itt hagytak minket és még sok más tavasztól őszig látható madarunk szőrén (vagyis tollán) szárán eltűnt, vagy éppen hogy kerülnek elő olyan madarak, amiket az év többi részében soha nem látunk.

Amit a madarak évről évre véghez visznek, ahogy az évszakok változásával vonulásra kényszerülnek, szinte csodának számít. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy egy-egy picike énekes madár, az apró szárnyaival több ezer kilométert tesz meg pár nap leforgása alatt. Ez embertelenül megterhelő folyamat a kis testükre nézve. Nem is csoda, hogy az emberek minden féle különböző teóriával előrukkoltak az el-eltűnő madarainkról, mintsem hogy az eszükbe jusson, hogy a fecske több ezer kilométert repülve egy másik kontinensen köt ki.

Vörösbegy

Arisztotelész például azt gondolta, hogy télen a kakukk karvallyá alakul át, a rozsdafarkú pedig vörösbeggyé. Ezt a gondolat menetet nem ám csak úgy kitalálta, hanem hosszas megfigyeléseken nyugtatta a logikáját, mely természetesen téves volt, de ha kicsit belelesünk a fejébe, hogy honnan jutott erre  a következtetésre, máris tisztábban fogunk látni.

Rozsdafarkú

A rozsdafarkú és a kakukk is költöző madár. Télen pedig az északról hozzánk érkező karvalyok és vörösbegyek száma megnő. Így lényegében míg a kakukkot a karvaly, a rozsdafarkút a vörösbegy váltja télen. Speciális műszerek és kutatási technológia híján, a megfigyelésen kívül nem tudtak mást tenni elődjeink, ha többet szerettek volna tudni a vonuló madarakról, mint hogy a megfigyelések és tapasztalataik alapján következtetéseket vontak le. Így alakult ki az a teória is, hogy a fecskék a telet a tavak iszapjában töltik, mint a halak és békák, mivel a vonulásban lévő fecskecsapatok éjszakázni mindig a nádasok sűrűjébe vonultak és tűntek el. Ez pedig az előbbi feltevésre adott indokot.

Sok madárról pedig azt gondolták, hogy a Holdra költöznek télen, hiszen rengeteg madárfaj éjszaka vonul, hogy ne veszítsen értékes táplálkozó időt a nappaljaiból. Emiatt sok vonuló madárcsoportot láttak elrepülni a Hold előtt, ami miatt azt gondolták, hogy ez sokkal logikusabb, hogy oda vonulnak el a madarak, nem pedig másik kontinensre.

Láthatjuk hát, hogy a madárvonulás kutatása nem könnyű feladat, hiszen egyszerű megfigyelésekre nem alapozhatunk, ha a megfigyelt madár másnapra már 4000 kilométerrel másfele jár. Ezért ez a típusú kutatás egy nagyon komplex, összetett, országokon és kontinenseket átívelő együttműködést tételez fel a kutatók és a hétköznapi emberek között, hogy releváns információkat tudjunk gyűjteni tollas barátainkról.

Mi az a gyűrűzés?

Szén cinege

Nagy fakopáncs

Hazánkban 1908 óta folyik madárgyűrűzés. Herman Ottó kezdte el a legelső magyarországi gyűrűzési kutatásokat Schenk Jakab javaslatára és ez a kutatási forma a mai napig nagy sikernek örvend és mind máig használják a kutatók, hogy egyre több és több adatot gyűjthessünk be a madarakról.
A gyűrűzés a madarak vonulás kutatására szolgál, hogy különböző adatokat tudjunk gyűjteni a világ madarairól. A madárgyűrűzést az az emberi kíváncsiság hívta életre, hogy megtudhassuk, mi is történik a vonuló madarainkkal. És bár napjainkban is jutunk még új adatokhoz a vonulásról, más természetvédelmi célokat is kitűnően szolgál a gyűrűzés. Tehát napjainkban, már nem csak a madarak vonulásának kutatására szolgál, hanem élőhelyek felmérésére, védelem alá helyezésére, környezeti nevelésre, genetikai, állategészségügyi vizsgálatokra is alkalmas. A gyűrűzést egy szakember végzi el, aki fel tudja ismerni fajra pontosan, magabiztosan a madarakat, de legalább a saját hazájában élő madárfajokat, ami Magyarországon is több száz fajt jelent. És míg egy harkályt egy széncinegétől könnyűszerrel el lehet különíteni, nem mindig ilyen egyszerű ám a gyűrűző dolga. Hiszen vannak olyan madárfajok, amelyek megszólalásig hasonlítanak egymásra és olyan módszerekhez kell folyamodjon, hogy meg tudja különböztetni a két fajt egymástól, hogy el tudja különíteni az olíva zöldet a méreg zöldtől, le kell mérje a madár talpát, mert a két faj között pár milliméteres lábméret a különbség, vagy éppen adott evezőtollának a bemetszését, formáját vizsgálja meg és ítéli meg, hogy ez alapján melyik fajról is lehet szó.

Két füzikefaj megkülönböztetése

Tehát ebből is látszik, hogy a gyűrűző szakembernek hatalmas gyakorlati tudással kell rendelkeznie, amelyről számot is kell adnia egy vizsga keretein belül. Amennyiben átment a vizsgán, kapja meg gyűrűzői engedélyét és juthat hozzá a speciális eszközökhöz, mellyel elfogni, adatot venni és gyűrűzni tudja a madarakat. Ezekhez az eszközökhöz nem juthat hozzá bárki, csak akinek engedélye van. A természetvédelmi hatóság pedig a gyűrűzések alkalmával bármikor ellenőrizheti az engedélyét és ha kiderül valakiről, hogy illegálisan fog be madarakat, azok ellen komoly büntetést szabhatnak ki.

Egyik szakszerű fogása egy madárnak. Nem tud magában sem kárt tenni a szárnyai verdesésével, illetve minket se tud megcsípni.

A szalakóta csőre nagyon erős, hegyes kampóval a végén. Kifejezetten kellemetlen a csípése.

Nem csak azért szükséges, hogy engedélye legyen adott embernek a madarak befogásához és gyűrűzéséhez, mert jogilag csak így engedélyezett, hanem a madarak biztonsága érdekében is szakavatott személy kell hogy legyen aki kézbe veszi az állatokat. Mindegyik madár másmilyen temperamentumú, vannak érzékenyebb madarak, amiket fel kell ismernie a gyűrűzőnek és tudnia kell, hogy őket minimális stresszel, gyorsan kell meggyűrűznie, hogy elengedhesse.
Vannak kifejezetten jó stressztűrő madarak, például a kék és széncinege, amik nagyon jó fajok egy bemutató gyűrűzésen, mert a közönség is jobban meg tudja őket figyelni. Illetve vannak olyan fajok, amikre nem mi, hanem ők jelentenek ránk veszélyt. Egy harkály például komoly sérülést tud okozni a kezünkön. Gondoljunk csak bele, hogy azzal a csőrrel ő könnyű szerrel lyukassza át a fák törzsét.
Vagy ha valaki nem ismeri, hogy “hogyan működik” egy törpegém, az pillanatok alatt búcsút inthet a szeme világának. A törpegém behúzott nyakkal sokkal kisebbnek tűnhet és elkövethetjük azt a hibát ha kézben tartjuk és nem értünk hozzá, hogy túl közel tartjuk az arcunkhoz. A gém vadászat során is rugóként használja hosszú nyakát, mely összehúzott állapotból másodpercek alatt lő ki és kapja el a halat. Ezt ha védekezik és kézbe tartjuk, akkor bizony velünk is el szeretné játszani és sikerrel is járhat ha nem vagyunk elővigyázatosak.

Hogyan történik egy madárgyűrűzés?

A gyűrűzéshez használt eszközök legfontosabb elemei a madárgyűrűk, a függönyháló, speciális fogó, amivel ráerősítjük a gyűrűt a madár lábára, vonalzó, mérleg és a madárgyűrűzés típusától függően további eszközök.
A gyűrűk egységesek, sorszámozottak, nem lehet bármilyen gyűrűt használni a kutatás során. A gyűrűk különböző méretűek, madárcsoportonként kerülnek csoportosításra. A gyűrűkön lévő kódokból megtudható az is, hogy mely országból érkezett a madár.
A legkisebb méretűek a “füzike gyűrűk”, melyek a füzike nevű madárról kapták az elnevezésüket. Ezek a jelölők jók például a névadó füzikére, vagy Magyarország legkisebb madarára a sárgafejű és a tüzesfejű királykára is. A leggyakrabban használt gyűrűk a kis poszáta fantázia nevűek, melyek a legtöbb kis (veréb méretű) énekesmadárra jók. Például széncinege, kék cinege, mezei veréb, barátposzáta stb.

Jelölő gyűrű

De a gyűrűk mérete egészen a sas és a hattyú gyűrűig terjed.  A gyűrűk nagyon könnyű aluminiumból készülnek, ami még egy pár grammos kis madárka méreteihez képest is elhanyagolható, így semmiben nem akadályozza az élete során.

Színes gyűrű vörösvércse fiókán

Színes gyűrű szalakótán

A fém gyűrűkön kívül vannak még színes gyűrűk is, melyeknek célja, hogy az állat megfogása nélkül is a későbbiekben leolvasható legyen a szám és betűsor. Ez legtöbbször nagyobb testű madaraknál szokott történni, mint a gólya, hattyú, sas, de alkalmazzák ezt vörös vércsénél is, szalakótánál, vagy nagyobb testű ragadozó madarainknál. Ezeknek a madaraknak a többségét fióka korban gyűrűzik meg, amikor még nem tudnak repülni, a későbbiekben pedig megfogás nélkül is el lehet olvasni a jelölőkódjukat távcsővel, vagy fényképezővel is, de van, amit szabad szemmel is akár.

Gyűrűzés menete

A gyűrűző függönyhálókat helyez ki a madarak befogására. Ezek a hálók legtöbb esetben nem maradnak a gyűrűzést követően a helyszínen. Ez alól kivételek a stabil gyűrűző kutatóállomások, ahol fix helyük van ezeknek a madárbefogó eszközöknek. A háló kifejezetten madárbefogásra készült ehhez a kutatási formához. Finom anyagból, szinte láthatatlan, vékony szálakból, hogy a madarat ne sértse fel, ne okozzon neki fájdalmat. A madarak nem látják jól a hálót, ezért nekirepülnek és a kialakított zsebekbe esnek bele és minimálisan belegabalyodnak.
A gyűrűző, gyakorlott segítőkkel szedi ki a madarakat a hálóból. Nagyon fontos, hogy aki nem tudja mi a módszere a madár, függönyhálóból való kivételének, ne nyúljon az állatokhoz, mert nagyobb kárt tesz bennük, minthogy segítene vele.
Tudjuk, hogy rémisztően nézhet ki, ahogy a kismadarak bele vannak akadva a hálóba, de teljesen biztonságos módszer. A nem szakszerű kiszedése a madaraknak az állat sérüléséhez vezethet, vagy a túl sok stressztől sokkot kaphatnak.

A szakemberek tudják a gyors technikáját a madárszedésnek, ezért sérülés nélkül, minimális stresszel kerülnek bele a madarak kis zsákokba külön-külön. A sötét zsákokba megnyugszanak, amíg sor kerül arra, hogy gyűrűt kapjanak. Az anyag jól levegőzik, de közben sötétséget és nyugalmat ad az állatoknak.
A hálók mindig eldugott helyen vannak, mert ahhoz, hogy a madarak a közelébe menjenek, emberi zavarástól mentes kell legyen. A befogó eszközöket fél-1 óránként kell ellenőrizni, az időjárástól és helyszíntől függően.

A zsákbakerülést követően a gyűrűző egyesével kiveszi a madarakat, majd elsőként a gyűrűt adja rájuk. Ezek a gyűrűk nem szorulnak a madarak lábán, olyan mint egy karkötő, lazán elmozgatható a csüdjükön, egyedül a lábujjaikon nem fér keresztül. Olyannyira nem zavaró számukra a fémgyűrű, hogy semmiben nem csökkenti a túlélési esélyüket, kerültek be adatok szép kort megélt madarakról, melyek semmivel sem éltek rövidebb ideig vagy kevésbé minőségi életet emiatt a kis ékszer miatt.

A gyűrű rákerülése után egy füzetbe felvezetésre kerülnek az adatok, ami a gyűrű száma, a madár kora, súlya, neme.
Az állat korát és nemét nem minden esetben lehet megállapítani. A kort a gyűrűző szakemberek legtöbb esetben meg tudják határozni a tollazat színe, vagy a vedlés alapján, hogy idei kelésű madár, vagy első éves vagy esetleg másod éves. Ennél pontosabbat ritkán állapítanak meg, illetve ezek a kistestű madarak ritkán élnek többet a természetben 1-2 évnél.

A nemüket akkor lehet csak megállapítani, ha az ivari dimorfizmus jelen van, ami annyit jelent, hogy tollazat alapján megkülönböztethető a hím a tojótól. Pl. fácán kakas és fácán tyúk különböző színű tollakat visel.
A végén pedig leméri a súlyukat, majd szabadjára is engedi őket.
Az egész gyűrűzési folyamat nem kerül több időbe, mint 1-2 perc, így minimális időt töltenek el ember kézben és ezért elhanyagolható stressz éri őket.
Onnan is lehet látni, hogy nem igazán okoz számukra nagyfokú stresszt, hogy előfordul, hogy 10 percen belül a madár visszamegy oda, ahol be lett fogva a hálóban, vagy pedig ahol fix hálóállások vannak, rendszeresen vissza is fognak madarakat.

Milyen madarakat gyűrűzünk?

Őszapó

Sas fióka gyűrűzése

Egy függönyhálós gyűrűzés során általában kisebb testű madarak kerülnek befogásra. Ilyenek az énekesmadaraink, galamb, karvaly. A függönyháló vékony szála és zsebei mérete miatt limitálva van, hogy maximum mekkora méretű madarat tud befogni. Egy varjú, vagy fácán már könnyedséggel átszakítja a hálót ha nekiütközik, egy szajkónál vagy galambnál nagyobb méretű madár már kiugrik könnyen a zsebből, nem gabalyodik bele, nem lehet már őket ezzel megfogni.
A nagyobb méretű madarakat vagy fióka korban gyűrűzik, például a sasok, holló, gólyák, ragadozó madarak. Az, hogy fiatal madárra kerül rá a gyűrű, nem okoz problémát, mert a fiókáknak a lába sokkal vastagabb, mint amilyen vastagságú lesz felnőtt korukban. Így a fióka korban rájuk került gyűrű, még lazább lesz, mire felnőnek.

Mit tudhatunk megy egy gyűrűs madárról?

Végezetül pedig, miért is szükséges ez a gyűrűzés, mit tudunk meg ebből a kutatási formából?
Azzal, hogy felvesszük a madárnak az adatait (súly, kor, nem) és kap egy egyedi azonosító számot, teljesen egyedi szinten fel tudjuk őket ismerni és nyomon tudjuk őket követni GPS használata nélkül. Hiszen nem csak Magyarországon folyik gyűrűzés, hanem a világ minden szegletében. Ezért ha valahol visszafogásra kerül a madár, akár Horvátországban, vagy Afrikában, meg tudjuk mondani, hogy merre, mikor vonulnak a madarak, mennyi idő alatt jutott el A-ból B-be, adott faj hol szokott telelni, de rengeteg más adatot is le lehet szűrni belőle.
Olyan sajnálatos esetekben is kerülnek elő adatok, ha a madarat megtalálják elpusztulva. A megtaláló azonban lejelentheti a hatóságoknak a gyűrűszámot és ebből a szakemberek megtudhatják, hogy mennyit élt az állat, mennyire mozdult el az élőhelyétől, de akár az elpusztulás okát is meg lehet állapítani.
Összességében az, hogy milyen információkat tudunk meg a madarakról egy ilyen gyűrűzés során, azt még hosszú ideig lehetne kifejteni, de lehet egy következő cikkünkben mesélünk részleteiben erről is.