Interjú Mr. Októberrel, Hamival a keleti sünnel

A nagy “lájkversenyt”, a Hónap Állata szavazást a parányi, sokszor gombócra emlékeztető, négylábú avarlakó, a keleti sün nyerte, akiknek nem is egy, hanem rögtön három képviselőjét is megleshetitek a Budakeszi Vadasparkban. Szóvivőjük azonban Hami, a zoopedes süni, aki hát… nem csak a pocakját szereti, de a reflektorfényben is otthonosan mozog.
Hello Hami! Ha jól tudom, még épp időben vagyunk a téli álmod előtt. Bemutatkoznál kérlek az olvasóknak?
Szia, sziasztok Kedves Olvasók! Hihi – kuncog. Az tényleg igaz, hogy nagyon szeretem a hasamat, ha tehetném, egész nap csak ennék, viszont akkor nem tudnám a legjobb formámat hozni a zoopedes bemutatókon.
Egyébként Hami vagyok és két éve élek a Vadasparkban. Egyszerűen imádok az emberek között lenni, mert velük mindig lehet valamit csinálni. Ráadásul szabad teret kapok a művészi készségeim megcsillogtatására is.
Más sünökkel nem jövök ki annyira jól, de ez a fajtám sajátossága: magányos jószágok vagyunk, csak a párzási időszakban keressük egymás társaságát.
Bevallom, egy kicsit utánad érdeklődtem és kérdezősködtem a gondozódnál, Ingridnél. Igaz, hogy “az utcáról” kerültél a Vadasparkba?
Igen, engem a környékbeli emberek hoztak be egy késő őszi napon, azt hiszem pont ilyentájt, októberben. Már akkor is nagyon hideg volt, a megszokottnál jóval később születtem, pici voltam még ahhoz, hogy egyedül át tudjam vészelni a közeledő zimankót. A tüskéim sem voltak elég kemények, megvédeni sem tudtam volna magam.
Szerencsére itt néhány hét alatt jó pár dekát felszedtem és a telet is legyőztem.
Apropó, hideg idők! Lassan itt a téli álom ideje, Te mikor szoktál elvonulni?
Képzeld, én nem igazán alszom mély téli álmot, mert itt az irodában – ahol a süntanyám van – mindig jó meleg van, 15 Celsius fok alá sohasem esik le a hőmérséklet és ennivaló is van bőséggel.
A természetben más a helyzet! Az ott élő sünök a hideg időkben nem találnak elég táplálékot maguknak, ezért a téli álmot alkalmazzák, hogy átvészeljék a következő hónapokat. Hívhatjuk ezt hibernációnak is, mert ilyenkor teljesen lelassul az anyagcseréjük és a szívverésük.
A kinti kifutóban élő két süntársam pedig, ha megérzik a hideget, akkor már pucolnak is be a helyükre, összegömbölyödnek, aztán csak akkor dugják ki az orrukat, ha nagyon éhesek.
És még akkor sem jönnek ki, ha megéheznek?
De nem ám! Ez igazából a keleti sünök egyik különleges képessége, amit nevezhetnénk hibernálódásnak is. Annyira nem csípjük a hideget, hogy képesek vagyunk kibírni élelem és folyadék nélkül hosszú-hosszú hónapokig.
Ezt úgy tesszük, hogy szeptembertől nekiállunk feltankolni, mindent befalunk, ami az utunkba kerül: rovarokat, zöldséget, gyümölcsöt, madár tojást, de még a kisebb siklót is! Ilyenkor nem foglalkozunk az alakunkkal, csak az számít, hogy minél több vitamint, tápanyagot és kalóriát magunkba tömjünk.
Ha elérjük az 1-1,5 kilogrammot, akkor még lassabban és viccesebben mozgunk vagy inkább gurulunk. 😀
Azért ha jól tudom, Ti sem szerettek mindent…
Jó, ez igaz. A tejet például kifejezetten kerülnünk kellene, mert laktózérzékenyek vagyunk és könnyen gyomorrontást kapunk. Furcsa módon a túrót és a sajtot simán megemésztjük, ami egyébként szuper zsír- és kálciumforrás a téli álom idejére.
De ha valaki igazán a kedvünkben szeretne járni, akkor kutya- vagy macskatápot, kukacot vagy halacskát ad nekünk. (kacsint) Ezt mind nagyon szeretjük.
Mesélnél egy kicsit arról is, hogy mivel foglalkoztok akkor, amikor nem alszatok téli álmot? Mit csináltok a meleg, nyári hónapokban egy nap?
A természetben élő fajtársaim nappal eléggé uncsik, mert alszanak. Az igazi “sünélet” éjszaka pezsdül fel, amikor zsákmányszerzésre indulnak. Annyira rajonganak a finom falatokért, hogy több kilométert is bandukolnak miatta. A látásunk viszont nem olyan jó, inkább az orrunk után megyünk.
És Neked hogy telnek a napjaid, Hami?

Velem egy kicsit más a helyzet. Én napközben előadásokra és bemutatókra szoktam járni Ingriddel és Ádámmal. Lehet, hogy valakivel már találkoztam is a suliban vagy az oviban! Nagyon szeretem az ilyen napokat. De még mielőtt azt hinnétek, hogy az éjszakáimat nyugisan töltöm, elárulok Nektek egy titkot. Amikor a Vadaspark dolgozói hazamennek, ügyesen kipattintom a tanyám ajtajának zárját és körbenézek az irodában. Be szoktam köszönni Titinek, a szarkának, de néha egy másik búvóhelyet keresek magamnak. Egyszer például betúrtam magam a liszteszsákok közé. Olyan jó meleg volt odabent!
Nagy kópé vagy Te Hami! A külsőtökről még nem beszéltünk. Mit lehet tudni a tüskéitekről?
Óóó azok nagyon érdekesek. Tudtad, hogy a születésünkkor még nagyon puhák, szinte átlátszóak és ahogy cseperedünk, egyre keményebbek lesznek?
Igen, hallottam már róla. Ha jól emlékszem, ezek úgynevezett módosult szőrszálak.
És szaruból vannak, mint a Ti körmötök és hajatok.
Miután a tüskék elég kemények lesznek, tök jó páncélként funkcionálnak. Csak szorosan magunk köré kell csavarnunk, és senki nem mer minket megérinteni.
Kivételek persze mindig akadnak. Az uhu például nagyon kitartóan piszkál minket, amíg végül feladjuk, de a rókának is áldozatul eshetünk.
Ha valaki elég leleményes, akkor még egy trükköt alkalmazhat a ragadozók ellen. Ehhez mindenféle büdös, rothadó dolgot kell szereznünk, amit összerágunk és a masszával bekenjük a tüskéinket. Ettől a szúrásunk mérgezővé válik.
Az állatokon kívül más is veszélyt jelent rátok?
Őszintén megmondom, hogy igen. Az éjszakai barangolásaink során sok süngázolás történik az utakon. Mi nem nagyon tudunk erre odafigyelni, csak megyünk a hasunk után. És még ha észre is vesszük a közeledő autót, elszaladni nem, csupán összegömbölyödni tudunk.
Jó lenne, ha Ti tudnátok erre vigyázni.
A másik dolog az őszi avarégetés. Sok sün már októberben bevackolja magát a sűrű avarba, az emberek pedig mit sem sejtve annak lakójáról a kertjük szépítése miatt elégetik azt. Ezért kérlek Titeket, hogy az ősz közepétől már ne piszkáljátok a lehullott és összehordott levélkupacokat, mert nagy az esély, hogy abban egy sündisznó már eltette magát télire!
Köszönöm Hami, hogy beavattál a keleti sünök életébe. Szeretnél még valamit mondani?
Csak annyit, hogy várok mindenkit szeretettel a vadasparki előadásaimon! Ja, és mindenképpen figyeljétek a Facebook oldalunkat is, mert ugye én vagyok a Hónap Sztárja, ezért sok-sok dolgot megtudhattok még rólam! 🙂

Share on facebook
Share on email