Interjú Mr. Júniusokkal, Bercivel és Marcival a nyestkutya testvérpárral

Ny mint nyestkutya, avagy egy testvérpár a Budakeszi Vadasparkban.
A júniusi A hónap állata szavazást a nyestkutya nyerte, így interjúsorozatunk legújabb részében ezt az érdekes fajt mutatjuk be. A nyestkutyákkal kapcsolatban a „legilletékesebbeket”, a Vadaspark két lakóját, a két testvért, Bercit és Marcit kérdeztük.
Általában bemutatkozással szoktuk kezdeni ezeket az interjúkat. Fiúk, mondanátok pár szót magatokról?
Berci: – Berci vagyok, 2013 márciusában születtem, születtünk, háromhónapos korunkban kerültünk a Budakeszi Vadasparkba. Erről ugyan csak halvány emlékeink vannak, de állítólag olyan picik voltunk, hogy egy macskahordozó felében elfértünk…
Marci: – Engem Marcinak hívnak. A nevünket a látogatók adták Facebook-szavazás során.
Hogy él két testvér nyestkutya a Budakeszi Vadasparkban?
Berci: – Marci, mondhatom én?
Marci: – Persze, persze.
Berci: – Jó testvérek vagyunk, szeretjük egymást. Mindig összebújva alszunk, télen pedig egymás bundájába dugva melegítjük az orrunkat. Kettőnk közül én vagyok a kíváncsibb, bátrabb, Marci kicsit félénkebb, óvatos természetű. Nagyon sokat játszunk együtt: kergetőzünk, ugrálunk és szeretünk pancsolni. Nyáron kapunk egy úgynevezett pancsiládát, abban csudajó ám pancsikolni! Általában a délutáni etetés után szoktunk így játszadozni.
Beszéljünk most arról, hogy általában mi jellemzi a nyestkutyákat. Kicsit furcsa a név is, nem? Nyest és kutya egyben? Mit kell tudni erről a fajról?
Berci: – Kutyafélék vagyunk, mégis a mosómedvével szoktak összekeverni minket. De erről majd később. A nyestkutyák őshazája a Távol-Kelet, Szibéria és Japán. Európába a szőrmekereskedelem révén kerültünk, és jó alkalmazkodóképességünknek, szaporaságunknak köszönhetően a 19. század végén benépesítettük a kontinenst. Ma már sok helyen jelen vannak fajtársaink Európában, különösen sok nyestkutya él például a Duna-deltában. Szeretjük a sűrű aljnövényzetű lombos erdőket, a mocsaras, nedves területeket, tavak, patakok környékét.
Marci: – Magyarországon első példányunkat 1961-ben észlelték a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén, Lónya közelében. Valószínűleg az akkor még Szovjetuniónak nevezett országból jöhetett át. Ahogy Berci is mondta, tökéletesen tudunk alkalmazkodni, gyorsan meg tudunk hódítani egy-egy új élőhelyet. Ez azért fontos, mert e tulajdonságunk hozzájárul gyors terjedésünkhöz olyan területeken is, ahol nem számítunk őshonosnak. Tehát például Magyarországon. A Vadasparkban ezért is élünk biztonságos kerítés mögött: nemcsak ránk vigyáznak, hanem az őshonos természetet is óvják tőlünk.
Berci: – Én hadd mondjak még valamit! Japánban nagyon sok mese és legenda szól rólunk. Nagy átváltozóművésznek tartanak minket, úgy vélik, emberré, bármilyen állattá, sőt akár teáskannává is képesek vagyunk átváltozni. Japán nevünk tanuki, angol elnevezésünk raccoon dog. Ez azért érdekes, mert az angol név első tagja mosómedvét jelent.
Pont azt akartam kérni, hogy térjünk rá erre! Említetted, hogy gyakran a mosómedvének nézik a nyestkutyákat. Miért? Hogy néz ki egy nyestkutya egyáltalán?
Marci: – A nyestkutyák testhossza általában bő fél méter, bundájuk feketés, szürkés, barnás, hosszú szőrű és bozontos. Télen nagy, vastag bundát viselünk, amit tavasszal levedlünk, ezért sokkal kisebbnek látszódunk. Annyi szőrt vedlünk le ilyenkor, hogy még egy nyestkutyát össze lehetne gyúrni belőle! Jellegzetességünk a pofánk két oldalán lévő fekete szemfolt, ami hasonlít a mosómedvééhez – ezért keverhetnek össze vele –, viszont nem ér össze teljesen. A fejünk is nagyobb, mint a mosómedvéé. Lábunk fekete, a kiskutyákéhoz hasonló.
Mosómedve, kutya… Van még valami, ami megkülönböztet titeket ezektől az állatoktól?
Berci: – Mi, nyestkutyák vagyunk az egyetlen olyan kutyaféle, amelyik téli álmot alszik.
Marci: – Úgy mondjuk, hogy részleges téli álmot.
Berci: – Igen, ez azt jelenti, hogy a természetben is időnként felébredünk, felébrednek a fajtársaink. A téli álmot a táplálékhiány okozza. Mi a Vadasparkban nem alszunk téli álmot, de érezzük, hogy lelassulunk, és az étvágyunk sem olyan, mint máskor.
Marci: – A téllel kapcsolatban még azt kell tudni rólunk, hogy a vége felé kezdődik a nászidőszak. Egy alom általában 6-7 kölyökből áll, de a 9 sem ritkaság. Így érhető igazán, hogy sikerült elszaporodnunk Európában. A nyestkutyák egyébként hűségesek egymáshoz: a pár tagjai halálukig kitartanak egymás mellett.
Berci: – Van még egy-két dolog, ami teljesen más nálunk, mint a kutyáknál. Például nem tudunk ugatni, és nem is futunk olyan gyorsan, mint a kutyák. Ehelyett a rókáéhoz hasonló ugrásokkal „közlekedünk”.
Mit csinál egy nyestkutya a természetben? És ti mit, a Vadasparkban?
Marci: – A nyestkutyák éjszakai állatok, éjszaka aktívak, akkor indulnak a táplálék után. Fára mászásban ugyan nem vagyunk valami jók, de a rejtőzködésben annál inkább! Nagyon ügyesen és gyorsan tudunk mozogni a sűrű növényzetben, bozótban.
Berci: – Ha már Marci a táplálékot említette. Nem vagyunk válogatósak, mindenevők vagyunk. Szeretjük a rágcsálókat, a rovarokat, a halakat, a tojásokat, a bogyós gyümölcsöket, sőt, az illatos döghúst sem vetjük meg. Ha kell, kifosztjuk a madárfészket, meglátogatunk egy-két baromfiudvart…
A Vadasparkban mi a kedvenc csemegétek?
Marci: – A csirkehúst mindketten nagyon szeretjük!
Berci: – Én a takarmány egeret is!
Marci: – Főtt tojás, hmmm!
Berci: – Megesszük az almát, nyáron a barackot, dinnyét, szőlőt.
Na, akkor meséljetek a vadasparki hétköznapjaitokról!
Berci: – Én imádok botokkal játszani, Marci viszont szívesen ücsörög a kifutóban és bámulja a látogatókat. Mindketten sokat tréningezünk Jóba Katival. Ilyenkor megvan, hogy melyikünk hova ül. Marci a bal oldali helyjelzőn, és a jobb oldalin. Nagyon fegyelmezetten tudunk ülni ám, de még forogni is mindkét irányba!
Marci: – Sőt, ennél többre is képesek vagyunk! Meg tudjuk érinteni az orrunkkal az úgynevezett target botot, Kati ezzel tud minket hívni, vezetni, mozgatni.
Berci: – Mostanában a box tréninget tanuljuk. Ez azt jelenti, hogy Kati behoz egy macskahordozót, és próbálja megszoktatni velünk. Erre a szállítás meg a súlyunk lemérése miatt van szükség.
Srácok, hogy szoktatok egymással „beszélgetni”?
Marci: – Berci, elmondjuk, nem fognak kinevetni minket?
Berci: – Dehogy, mondjuk csak el!
Marci: – Szóval a Kati szerint olyan nyikorgásszerű hangunk van. Vagy nevezhetjük vinnyogásnak. Így szoktunk felelgetni egymásnak. Amikor kicsik voltunk, akkor kukorékolásra emlékeztető hangot adtunk. Bercinek van még egy sajátos, krákogásszerű hangja, amit akkor hallat, amikor játszik.
Berci: – Ezt a hangot hallhatják a Vadaspark látogatói, amikor épp játszani hívom Marcit.
Fiúk, köszönöm az interjút, a sok-sok érdekes információt, amit megosztottatok velünk! A Budakeszi Vadaspark most már nyitva tart, Bercivel és Marcival bármikor lehet találkozni.

Share on facebook
Share on email