Áprilisban ismét a Facebook követőinket kértük meg arra, hogy segítsenek kiválasztani a Hónap Állatát. A virtuális versenyben a mosómedve és az aranysakál igyekeztek elcsábítani a szavazókat, ki-ki a maga bájos megjelenésével. A győztes végül álarcos banditánk, a mosómedve (Procyon lotor) lett. A mosómedve-életről most Salamon, a Vadaspark barátságos mosómedvéje árul el Nektek titkokat.

Helló Salamon! Örülünk, hogy végre sikerült összehozni Veled a találkozót. Már nagyon vártuk.

Sziasztok! Ennek én is nagyon örülök. Az igaz, hogy kicsit nehéz volt a naptáramban szabad időpontot találni, de a lényeg, hogy végre sikerült! Tudjátok, nagyon elfoglalt vagyok mostanában. Attól még, hogy a Vadasparkban most nem fogadhatunk látogatókat, én továbbra is minden nap tréningezek és új trükköket tanulok, hogy mire jönnek a lurkók, addigra minden simán menjen. Aztán itt van még az új mosómedve-kifutó adománygyűjtés projekt is. Szóval nem unatkozom, az biztos. Na de, mit szeretnétek tudni? Kérdezzetek bátran!

Kezdhetnénk mondjuk egy bemutatkozással.

Rendben, szóval engem Salamonnak hívnak, mosómedve hím vagyok. Ha jól számolom, akkor 10 éves vagyok, ami a mosómedvéknél már nagyon nagy szó, hiszen a természetben általában 5-6 évig, állatkertekben pedig 10-16 évig élünk. Egyébként a nevünk eléggé megtévesztő, mert a koszos zoknik kimosását sosem vállalom és a medvékhez sincs közöm. A mosás kizárólag onnan jöhet, hogy ügyesen találok
táplálékot a vízben. Egyébként a mosómedvefélék családjába tartozom, mint az ormányosmedve vagy a kispanda. Családunk kizárólag Amerikában őshonos, Európába és Ázsiába betelepítéssel kerültünk. De erről majd mesélek később! Nem nagyképűségből mondom, de elég különlegesnek számítok a vadasparki lakók között. Elképesztően gyorsan tanulok, jól alkalmazkodom, barátságos, mindig lelkes és kíváncsi
természet vagyok. Ráadásul a szuper trükkjeimmel mindig mosolyt csalok a gyerekek és a felnőttek, meg persze a gondozóim arcára is. Ráadásul Magyarországon tudomásom szerint más mosómedvéket nem is tanítanak, ezért mosómedve-trükkökért a Budakeszi
Vadasparkba kell ellátogatni.

Nagyon hasonlítasz a szomszéd kifutóban lakó nyestkutyákra. Nem szoktak összekeverni Titeket?

De bizony, megesik az ilyen. Bercivel és Marcival (a nyestkutyákkal) szoktunk is ezen egymás között viccelődni. Az új, színes fajleíró táblák azért remélem, hogy majd segítenek a megkülönböztetésben. Elmondom azért most is a különbségeket, hogy ha a kedves látogatók ismét jönnek, akkor könnyen felismerjenek minket. Haladjunk fentről lefelé! A mosómedvék fejformára rókaszerűek, orruk és füleik hegyesek,
ellentétben a nyestkutyákkal, akiknek gömbölyűbb vonásaik vannak. Mi rendes álarcot viselünk, amit sokan banditamaszknak is neveznek (biztos emiatt vagyunk ilyen rafkósak is…:) ), a nyestkutyáknak viszont csak sötét foltok vannak a szemeik körül. De ha ebből így még mindig nem tudtok minket pontosan megkülönböztetni, akkor figyeljétek a farkunkat és a lábainkat. Nekünk gyűrűs csíkozású farkunk van és a lábunk sem fekete, hanem a bundánkkal megegyező színű vagy fehér. Ha fekete lábakat és kiskutyás tappancsokat láttok, akkor az tuti, hogy nyestkutya lesz. Nekünk hosszú, különálló ujjaink vannak, amivel remekül matatunk, fogunk, tapogatunk és mászunk.

Hogyan töltöd a vadasparki mindennapokat és milyen a mosómedve-élet a természetben?

Kezdem előbb azzal, hogy mit csinálnak a szabadlábon szaladgáló fajtársaim. A természetben ugye a legfőbb dolog az, hogy elegendő táplálékot találjunk, megvédjük magunkat a ragadozók ellen és mindehhez eleget pihenjünk. Éjszakai állatok vagyunk, ezért ilyenkor indulunk a zsákmányszerző körútra. Mindenevők vagyunk, nem válogatunk. Az étlapon szerepelnek halak, rákok, csigák, kagylók, teknőstojások, madártojások (fára mászásban is profik vagyunk), de a hullott gyümölcsöt is előszeretettel elfogyasztjuk. Mivel elképesztően jól alkalmazkodunk az ember közelségéhez, ezért eredeti élőhelyünkön gyakori, hogy a városokban is találkozni lehet mosómedvékkel.
Tyűűű, ne tudjátok meg! Olyan híreket szoktam róluk hallani… Az éjszakai városi portyák során például sokan a kukák körül matatnak vagy éppen benne keresgélnek mindenféle ételmaradékok után. Persze rendet már nem raknak maguk után, aminek a lakók nem örülnek annyira. Emiatt nincs valami jó hírünk arrafelé. Hm, a vadasparki koszt után nekem már lehet, hogy nem lenne gusztusom ehhez.

És Te mivel töltöd a nappalokat és az éjszakákat, Salamon?

Mivel nekem itt tálcán hozzák az ebédet, és a ragadozók miatt sem kell aggódnom, ezért máshogy vezetem le az energiáimat. Főleg tréninggel és bemutatókkal.

A tréningekről szívesen hallanánk többet! Miket tudsz csinálni?

A kedvenc témám és a kedvenc elfoglaltságom! Hát hogyne mesélnék róla! Gondozómmal, Jóba Katival szinte minden nap gyakorlunk. Érdekesség, hogy velem felnőtt koromban kezdett el foglalkozni, az előző helyemen még nem jártam állatsuliba. Mivel a fajomra jellemző a tanulékonyság, ezért én is hipp-hopp megtanultam különböző trükköket. De persze „gyakorlás teszi a mestert”, ahogy a nagyok szokták mondani. Tudok például olyat, hogy követem és az orrommal megérintem a target botot. Mivel ez már jól megy, ebből Katival csináltunk egy mosómedve-táncot. A koreográfiában láthattok szlalomozást, nyolcasokat, két irányba forgást és az ún. alagút elemet, ahol a gondozóm két
lába között követem a target botot. A látványetetéseknél pedig azt szoktuk bemutatni, ahogyan az elemózsiát keresem a vízben. Ott van még a szelektív hulladékgyűjtés is. Persze kis túlzással… A műanyagot nem tudom megkülönböztetni mondjuk a papírtól, de kiválóan teszem őket egyik tálból a másikba. Van egy labdám is, amibe jutalomfalatot szoktak nekem elrejteni. Ezt addig kell gurítanom, amíg ki nem esik belőle a finomság. Ha jól tudom, ilyet a hollók is tudnak csinálni.

Le a kalappal előtted Salamon. Alig várjuk, hogy egyszer mi is élőben megnézhessük az előadásodat! Közeledve az interjú végéhez, mesélnél még a mosómedvék európai történetéről? Jól hallottuk, hogy a mosómedve faj betelepülés útján került a kontinensre?

Igen, ez így igaz. Eredeti élőhelyünk Észak-Amerika, Németországba pedig 1934-ben érkeztünk. A vastag és mutatós bundánk igencsak kelendő volt akkoriban, főleg emiatt telepítettek minket az ottani szőrmetelepekre, ahol nagy számban tenyésztették is a mosómedvéket.
Egyszer aztán két mosómedve párt szabadon is engedtek, de a rendkívül jó alkalmazkodóképességünkkel nem számoltak. Nagyon gyorsan elszaporodtunk, hiszen kifejezetten jól bírjuk a hideg teleket, elég találékonyak és életrevalóak is vagyunk és nincs túl sok ragadozó, akitől félnünk kellene. Az emberek azt sem vették figyelembe, hogy nem vagyunk őshonosak a kontinensen, ezért jól bele is kavartunk az itteni állatvilágba. A gyors szaporodásunk miatt invazív fajnak számítunk. Magyarország erdeibe a szabadon engedések útján és az elszökött házi kedvencek miatt kerültünk. Jól olvastátok! Régen házi állatként is tartottak minket, de túl sok gondot okoztunk, ezért sokunkat szabadon engedték. Ez nagy felelőtlenség volt a részükről. A hazai faunában sajnos jelentős károkat tudnánk tenni, ha nagyon elszaporodnánk. Emiatt
kiemelten fontos, hogy ha valaki mosómedvével találkozik, értesítse a helyi természetvédelmi hatóságot, vadásztársaságot, állatkerteket vagy vadasparkokat. Ők tudnak segíteni a befogásban, illetve ezután megfelelő otthont is találnak a szökevényeknek.

Azt is hallottuk, hogy éppen egy új kifutóra gyűjtesz. Mesélnél az adománygyűjtés
részleteiről?

Örömmel, és köszi a lehetőséget. Az az igazság, hogy nagyobb és korszerűbb kuckóra van szükségem, mert kinőttem a mostani helyemet. Költözni szeretnék, méghozzá egy olyan otthonba, ahol nyugodtabban tudok pihenni, sokkal több helyem van a trükkök gyakorlására és többet tudok játszani is. A Vadaspark már megálmodott nekem egy tökéletes “házat”, ami tele van olyan izgalmas környezetgazdagítási elemekkel, mint a medence, a mászókák és a játszótér. Ráadásul az új kifutó félig nyitott, villanypásztoros megoldásának köszönhetően sokkal természetesebb körülmények között tudnék találkozni a látogatókkal. Ez kicsit olyan lenne, mintha a szabadban lennénk. Így ők is szinte testközelből láthatnának engem és nézhetnék a tréningeket. Ugye, milyen szuperül hangzik? A tágasabb kifutómhoz 4 millió Ft-ra van szükségem. Ami nem kevés, de ha mindenki csak egy zoo csemege vagy egy fagyi (három gombócos ) árával támogat, akkor szerintem hamar összegyűlne a kifutóra-való összeg. Ha szeretnétek Ti is hozzájárulni a tágasabb életteremhez, akkor a Budakeszi Vadaspark hivatalos bankszámlaszámára tudjátok elküldeni az adományokat.
Bankszámlaszám: 11711003-20016715-00000000
Közleménybe pedig írjátok bele, hogy: mosómedve kifutó adomány.
Minden adománynak nagyon-nagyon örülök!

A futóknak pedig nagyszerű hírem van! A Budakeszi Vadaspark és a CoffeeRun idén is megszervezik a Fuss, Forest! Jótékonysági Futást. Ez egy terepfutóverseny, ahol kicsik és nagyok, sőt még családok is indulhatnak, hiszen különböző hosszúságú és nehézségű pályákat lehet választani. És hogy mindez miért is fontos? Ha neveztek a futóversenyre, akkor azzal a mosómedve kifutó megépülését támogatjátok.
A versenyre az Erdei Futás hivatalos oldalán már tudtok jelentkezni.

Bízunk benne, hogy mielőbb egy nagyobb és szebb kifutóba költözhetsz, Salamon! Köszönjük az interjút.

Én is nagyon köszönöm, hogy meglátogattatok. Tudjátok, már mindannyiunknak nagyon hiányzik a gyerekzsivaj és a nyüzsgés. Remélem, hogy hamarosan viszont láthatjuk a látogatókat.

A mosómedve-kifutó adománygyűjtés aktuális állását az alábbi linken tudjátok nyomon követni:

Adjuk össze – Együtt sikerülhet!

A Fuss, Forest! Jótékonysági Futásra pedig az alábbi linken tudtok nevezni:
https://erdeifutas.hu/futoverseny/budakeszi-vadaspark-jotekonysagi-futoverseny-a-mosomedvekert