Interjú Miss Februárral, Gúzival a házilúddal

Februárban ismét szavazásra bocsátottuk két vadasparki állatunkat, hogy megnyerő külsejükkel, édes tekintetükkel vagy éppen titokzatosságukkal versenybe szálljanak a Hónap Állata címért. Nagy meglepetésünkre a szárnyasok egyik legokosabbja, a házi lúd lett a befutó. Felkerestük Gúzit, tavaly született libánkat, hogy meséljen a ludak háziasított és vad példányainak életéről, szokásairól.


Kommentár: Ahogy Gúzi kifutójához érkeztünk, a libacsapat hangos gágogásba kezdett, felfújták magukat és sziszegve szaladtak felénk. Aztán Gúzi végül elcsitította őket.

Szia Gúzi! Huh, köszi, hogy megvédtél minket. Bevalljuk, nem számítottunk ekkora ricsajra. Mi okozta ezt a nagy izgalmat a többiek között?

Sziasztok! Már nagyon vártalak Titeket. Jaj, igen. Ne is törődjetek velük… Már két napja szóltam mindenkinek, hogy vendégek érkeznek hozzám, de úgy látszik elfelejtették. Kerüljetek azért beljebb. Egyébként ez a némiképp agresszív és védelmező viselkedés gyakori a libáknál, sokan azt mondják ránk, hogy még a kutyánál is jobb házőrzők vagyunk. Ha idegent észlelünk vagy veszélyt érzünk, akkor bekapcsol nálunk a védekező ösztön, ami előfordul, hogy tettlegességig fajul. Ilyenkor a csőrünkkel csípjük meg a betolakodót vagy a szárnyainkkal csapunk oda néhányat. Emiatt okosabb, ha nem kekeckedtek velünk. Figyeljétek a gágogó és sziszegő hangokat és tartsátok a távolságot.

Jobb a békesség. Mielőtt nagyon előreszaladunk, bemutatkoznál az olvasóknak?

Ja, igen, majd elfelejtettem. Engem Gúzinak hívnak, tavaly tavasszal keltem ki a libatojásból, úgyhogy ha jól számolom – bár számolásban nem jeleskedem -, akkor lassan egy éves leszek. A Gúzi név az angol “goose” (ejtsd: gúz) vagyis liba szóból ragadt rám. Olyan, mint egy
becenév, én nagyon kedvelem ezt a nevet. Egyébként tojó vagyok, és ahogy látjátok, a tollam szürkés-barna, ezért a vadas vonalat erősítem. Tudtátok, hogy a házi ludak legtöbbjét a nyári ludakból tenyésztették ki?

Igen, olvastunk már erről. De nem fehér színűnek kellene lenned?

Képzeljétek, hogy nálunk, a háziasított fajnál is megmaradt ez a szürkés színváltozat. Bár igaz, már ritkaságnak számítunk, nem tenyésztenek minket külön, mert az emberek a fehér tollat sokkal értékesebbnek tartják. Pff, szerintem meg így, hogy a szürkékből már kevesebb van, mi jóval különlegesebbek vagyunk. Ráadásul a csőrünk narancsos színe is jobban mutat így.

Ha megengedsz egy személyes véleményt: szerintünk is szebb ez a vadas tollazat. Említetted, hogy tavaly keltél ki a tojásból. Mondanál pár szót nekünk a házi ludak költési szokásairól és a kisliba korodról?

Sokan talán azt hihetik, hogy a ludak is bármikor és bármennyit képesek tojni, mint a tyúkok, pedig ez nem így van. A libák évente csak egyszer tojnak és ilyenkor körülbelül 30-40 db tojást raknak. A mi tojásunk emiatt és a termetünk miatt is jóval nagyobb, de a színe fehér. Képzeljétek, a tyúkok akár 100 tojást is tojhatnak egy évben. Nem semmi, igaz? A párzási időszak kora tavasztól egészen nyár elejéig tart, és a költési idő nagyjából 32 nap. A gúnárt, a hím ludat jószerivel csak ilyenkor érdeklik a tojók, a többi hónap során inkább csak megvannak egymás mellett, vagy a libanyáj védelmével, az evéssel foglalkoznak. Itt a Vadasparkban összesen 9 liba él, köztük 2 gúnár és 7 tojó.

És hogyan lesz a fiatalból felnőtt lúd?

Azt ugye már mondtam, hogy nagyjából 32 nap kell ahhoz, hogy az embrió a tojásban kifejlődjön majd megszülessen. Mivel egy fészekaljban több tíz tojás is lehet, a kislibák kapcsolódni tudnak egymáshoz. Például, ha az egyikőjük úgy érzi, hogy eljött az idő kikelni, akkor elkezd mocorogni, belülről kopogtatni, amivel a többieket is ugyanerre készteti. Emiatt van az, hogy az egy fészekaljból származó csibék között csak pár óra vagy 1-2 nap korkülönbség van.

Nem nehéz egyedül feltörni a kemény tojáshéjat?

De igen, nem mondanám, hogy könnyű munka, de szerencsére az anyukánk vagy keltető esetében az emberek mindig a segítségünkre sietnek. Emellett a csőrünkön ebben az időben még van egy kemény, hegyes rész, amit kitűnően tudunk tojástörésre használni. Ez
később eltűnik. Általában egy egész napot is igénybe vesz, mire megpillantjuk a napvilágot, de megéri a kitartó munka.

Ha jól tudjuk, akkor a kikelő ludak esetében ún. bevésődésről is beszélhetünk. Mi ez pontosan?

Oh, ez egy szuper érdekes dolog. Annyi, hogy akit először meglátunk a tojásból kikelve és elkezd rólunk gondoskodni, azt tekintjük az anyukánknak. Lehet az szőrös vagy tollas is, mindegy, a lényeg a gondoskodó szeretet. Nekem például több anyukám is van a vadasparki gondozók közül. Mindig örülök, ha meglátom őket.

És mivel táplálkoztok?

Legelő szárnyasok vagyunk. A legjobban a füvet, a salátákat és az egyéb zöldeket szeretjük, de hangosan örülünk a kukoricának, a répának, a borsónak, a kölesnek és a napraforgómagnak is. Akartok hallani valami meghökkentőt? Képzeljétek, a házi ludak csapnivaló úszók, de annyira, hogy nem is nagyon megyünk a víz közelébe. Ez azért érdekes, mert a vadludaktól az úszóhártyákat még megörököltük, de az úszás
tudományát már nem tartottuk meg. Ja, és a repülésben sem jeleskedünk. Nincs is okunk rá, hiszen itt és a tanyákon élő többi fajtársunk minden finomságot és gondoskodást megkap a kielégítő élethez. A másik meghökkentő dolog, hogy nem vagyunk buták! Mindig elszomorodom, amikor a buta liba szavakat hallom valakitől. De még a mesékben, például a Vukban is így hivatkoznak ránk. Pedig a libákat a legértelmesebb szárnyasok közé sorolják. Na jó, azt azért bevallom, hogy a Vukban az a két részeges házi lúd eléggé vicces. Megmondom, miért nem vagyunk annyira buták! A mezőn legelő csapataink élére furfangos módon őröket állítunk. Az őrliba dolga, hogy megkülönböztesse a pásztort a vadásztól, aztán ha vadász jön, riadót fúj! Igen, azt észrevettük, hogy nagyon jól érzitek magatokat.

Mondanál még pár szót a vad rokonaitokról is? Hazánkban gyakran látni őket az égen repülni.

Örömmel mesélek. 🙂
Négy fő fajt különböztetünk meg. Van a nyári lúd, a vetési lúd, a nagy lilik és a kis lilik. Közülük mindegyik vonuló madár, a kis lilikek ráadásul fokozottan védettek. Ha jól emlékszem, eszmei értékük 1 000 000 Ft. A többi vadlúd faj vadászható is, néha több tízezren gyűlnek össze egy-egy jó pihenőhelyen, mint például a Tatai-tónál. A nyári ludak népes csapata például márciustól egészen novemberig Magyarországon tartózkodik, itt költi ki és neveli fel a fiókáit. A téli hónapokat pedig délebben fekvő országokban töltik. Ezzel szemben a vetési ludat telente láthatjátok, mert ők nyáron visszaköltöznek Európa északi területeire. Apropó, most jut eszembe! Február van, akkor hamarosan megérkeznek a nyári ludak is.

Ők azok, akik abban a jellegzetes V-alakban repülnek?

Igen, ők is. De ez az alakzat a többi fajra is jellemző. Megvan ám ennek a miértje is! Azért szeretik annyira, mert egyrészt így nagyon jól tudnak védekezni a ragadozó madarak ellen, másrészt a fiatalabbak, az idősebbek és a gyengébbek repülését segítik. Hiszen a szembeszél és a levegő sűrűsége miatt mindig annak a legnehezebb, akik legelöl repül.

Ha nem az égen látjuk őket, akkor hol találkozhatunk velük?

Főleg a vizes, füves pusztákat, nádasokat kedvelik, de az élelem miatt szántóföldek közelében is gyakran szoktak tanyázni, ahol a frissen kikelt vetést legelik, ami miatt többször összetűzésbe is keverednek a helyi gazdákkal. Imádják a víz közelségét, gyakran úsznak is, ráadásul ez az egyik védekezési stratégiájuk: a vízen a termetesebb harcsákon kívül nincs más, aki megtámadhatná őket. De amúgyis csapatosan mozognak, és ők is könnyen dühbe gurulnak, ha a fiókáikról vagy a csapat épségéről van szó. Úszásban profik, ezt mondjuk egy kicsit irigylem tőlük.

Gúzi, szuper volt ez a beszélgetés. Most aztán minden érdekességet alaposan megtudtunk a házi ludakról. Van még bármi, amit szeretnél elmondani?

Tudom, hogy ez szinte már szokássá vált, a többi vadasparki lakó is felhívta rá a figyelmemet, így hát a kedves látogatóknak azt szeretném még mondani, hogy alig várjuk a nagy találkozást. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan jöhettek hozzánk. Hiányoztok! De addig sem kell kimaradni ám a jóból! A vadasparki élményekért kísérjétek figyelemmel a Budakeszi Vadaspark Facebook és Instagram oldalát.

https://www.facebook.com/budakeszivadaspark
https://www.instagram.com/budakeszivadaspark/

Share on facebook
Share on email