A tréning segít egy jó kapcsolat kiépítésében a gondozó és állata között, így az állatorvosi vizsgálatok is könnyebben elvégezhetőek. A Budakeszi Vadasparkban élő állatok súlya számtalan helyzetben hasznos információ lehet, például, a kondíció – az egészségügyi állapotuk megállapításakor -, vagy ha egy gyógyszeres kezelésről van szó. A Vadaspark kedvelt vadmacskájának Szilveszternek, Salamonnak a mosómedvének, vagy éppen Jaynek a szajkónak a tréningjébe nyerhetünk most bepillantást.
Az alábbi videóban látható feladat megtanításánál is fontos a fokozatosság, legyen szó akár mosómedvéről, szajkóról, vagy vadmacskáról. Érdemes az állat kedvenc, gyorsan elfogyasztható csemegéjét használni, a szajkónál ez például a gyászbogárlárva, míg a vadmacskánál a csirkehús, a mosómedvénél pedig száraztáp volt. A vadállatok természetükből adódóan félnek az új tárgyaktól, helyzetektől, de türelemmel és kitartással, a kíváncsiságukra építkezve nagyon sok mindent megtaníthatunk számukra. Ha már van egy alapvető bizalom az állat és a gondozója között, akkor egész gyorsan lehet haladni. Ám ennek a bizalomnak az elérése sok mindentől függ, például az adott fajtól (mosómedve), vagy annak egy egyedétől (Salamon vagy Dagi), illetve az előéletétől (fajtársai által vagy ember által kézből nevelt).
„Szilveszter először a helyjelző szőnyegre állást tanulta meg, kis lépésekben haladtunk, először azt jutalmaztam, ha valamelyik mellső lábával hozzáért, majd ha mindkét aztán mind a négy lábával rajta áll. Ezt követte az idő nyújtása, ne csak hozzáérjen, ráálljon, hanem lehetőleg maradjon ott pár másodpercig, majd a helyjelzőt kicseréltük a mérlegre. Esetében a jutalomfalat mérete fontos volt, a kisebb könnyen megrágható és lenyelhető darabokkal tempósabban tudtunk haladni, a nagyobb darabokkal elvonult és lassan majszolgatta őket. Szilveszter könnyebben tanult meg minden lábával ráállni a mérlegre, ha rátolatott (a tolatás segített a hátsó lábak „tudatosításában”)” – mesélte el Szilveszter trénere Burányi Virág.
A fiatal hím mosómedve Salamon hamar megszokta és használta a hordozója alsó felét, innen már csak egy lépés volt, hogy a mérlegre ráhelyezve is stabilan, félelem nélkül belemásszon. A mérleg alá tett falap se zavarta az állatot. Így könnyen nyomon lehet követni súlygyarapodását, fejlődését – tudtuk meg Jóba Katalin állatgondozótól és Salamon trénerétől.
Nem csak az emlősök, de a madarak is hamar megtanulták ezt a fontos feladatot. Halassy Gabriella Jay a szajkó gondozója megosztotta velünk, hogy a fiatal madár esetében könnyű dolga volt. – „A szajkók meglehetősen kíváncsiak, elsőre leraktam a mérlegre némi jutalomfalatot, utána kézben tartottam a falatkákat (zömmel gyászbogárlárvát). Pár alkalom után már maguktól is felajánlották a mérlegre állást, így igyekeztem azt jutalmazni, és egyre kevésbé “csalogatni őket”.
Nagy Ingrid a Budakeszi Vadaspark zoopedagógus munkatársa a varjúfélékkel (holló, dolmányos varjú, csóka) kezdte el, a fent említett mérleg tréninget, még a munka elején járnak, de ígéretesek ezek az állatok is. „Bár kicsit tartottak az elején az új dolgoktól, így lassabban, kis lépésekben tudtunk csak haladni. Első lépésnek meg kellett őket győznöm, hogy a mérleg „nem eszik” varjakat. Ha nem repültek el megjutalmaztam őket, ezután amikor lejöttek a földre ismét jutalmat kaptak, majd ahogy közelebb és közelebb merészkedtek az idegen tárgyhoz folyamatosan etettem őket. Mikor már elég közel voltak hozzá, körbeszórtam finomsággal (kutyatáp, hús, fehérhal, stb.) Fokozatosan haladtunk: vegyék el a mérleg mellől a falatokat, érjenek hozzá a csőrükkel, vegyék le azokat a mérlegről. Mikor ez is ment a kezemből kapták meg a jutalmat, de kicsit nyújtózniuk kellett, majd végül rá kellett lépniük a mérlegre. Így szépen lassan sikerült elérni, hogy a mérlegre kerüljenek, most pedig azon dolgozunk, hogy egy rövid ideig nyugton is maradjanak, míg lemérjük a súlyukat.”
