A decemberi Hónap Állata címet – szoros verseny után – a vaddisznóknak ítéltétek, akiknek
népes családjával az erdőben is összefuthattok. Ám ott nem igazán lehet őket szóra bírni,
pláne nem tanácsos kérdésekkel zaklatni. Karcsi, a Vadasparkban élő kan azonban
egyértelműen barátságosabb vadon élő társainál, így örömmel fogadott minket
rezidenciáján.

Hello Karcsi! Köszönjük, hogy fogadtál minket. Nem akarunk sokáig lábatlankodni,
látjuk, hogy sok még a “túrnivaló”.
Üdv nálunk! A “túrnivaló” valójában mindig sok, sosem végzünk vele. Pár perc megszakítás
azonban mindig belefér. De térjünk is a lényegre! Mire vagytok kíváncsiak? Vagy a
dagonyámban szeretnétek megmártózni?

Óóó, köszönjük a meghívást, de nekünk most kissé hideg van a sárfürdőhöz.
Azonban ha már így felhoztad a dolgot… Elárulnád, hogy miért szerettek annyira
dagonyázni? Talán a sár valami csodaszer?
Mondhatjuk így is, igen. Haszna és élvezeti funkciója is van. Kezdjük azzal, hogy miért
hasznos. Szóval a sárban hempergés a nyári forróságban kitűnően hűsíti zömök testünket.
Ráadásul ezt használjuk napvédő krémként is. A sárrétegnek köszönhetően a nap nem
közvetlenül süti a bőrünket, ezért kevésbé éget. Azt ne kérdezd, hány faktoros, mert nem
tudom. A lényeg, hogy működik.
Ezen kívül, ha alaposan meghempergetjük magunkat benne, úgy, hogy mindenhol befedjen,
akkor a szúnyogok, a bolhák, de még a kullancsok se tudnak kikezdeni velünk.
Az élvezeti szerepéről pedig csak annyit, hogy ami Nektek az iszappakolás, az nekünk a
dagonyázás. Bár ez a fajta kikapcsolódás számunkra nem egy olyan dolog, amit csak néha-
néha csinálunk. A mindennapjaink része, ráadásul nekünk fizetni sem kell érte!
Szerintem velem sosem fordult még elő olyan, hogy ne dagonyáztam volna egy nap.
Turkálás és dagonyázás, ez a napi rutin.
A dagonyázási szokásainkról a gondozóink részletesebben is írnak, amit ide kattintva
olvashattok el: https://budakeszivadaspark.hu/miert-dagonyazik-a-vaddiszno/

Akkor igazán luxus körülmények között élitek a mindennapokat. Hányan laktok
egyébként a Vadasparkban? Bemutatnád a többieket is?
Na várjunk csak. Egy, kettő, három… ah, fene se tudja most éppen hány csíkos hátú malac
és tinédzser süldő szaladgál itt fel-alá. Ha jól látom – hunyorog Karcsi – körülbelül hatan
vannak. Rajtuk kívül négy nőstény, vagyis koca, és két kan, vagyis hím élünk egy
közösségben.

Kérdezhetünk egy személyeset? Mi újság a szerelem terén?
Oh, kényes területre tapintottatok… A vaddisznó szerelem csak időszakos. A természetben
a kocák kizárólag a párzási időszakban, pont ilyenkor decemberben (vagy olykor kora
nyáron) látnak minket szívesen. Az év többi részében viszont mi, kanok az erdőben néha
csapatosan, néha egyedül portyázunk.
A búgás, vagyis a szerelembe esés eredményeként 4-8 kismalac jön a világra egyszerre,
akik aztán saját anyjukkal és más anyakocákkal és malacokkal élnek egy közösségben. Ezt
amúgy szaknyelven kondának hívjuk.
Itt a Vadasparkban mi békésen megvagyunk egymással. Persze van, hogy összeröffenünk
az ételen, de amúgy semmi extra.

A korábbi állati interjúk során kiderült, hogy minden állatnak van valami
szuperképessége. Nektek mi ez?
Bizony nekünk is van, mégpedig az, hogy bármit kiszagolunk. Ha nagyon keresünk valamit,
akkor nem állhat az utunkba se kő, se sár, úgyis megtaláljuk. Ebben segítségünkre van a
speckó, túrókarimás orrunk, ami erős, ráadásul sebezhetetlen is.
Ide-oda tudjuk mozgatni, körkörösen forgatni. Ezzel a technikával még a föld mélyén lévő
finom falatokat is könnyen ki tudjuk szedni.
Házidisznó rokonainknak egyébként szintén kiváló a szaglásuk, ezért hatalmas
segítségetekre vannak például az értékes, föld alatt növekvő szarvasgomba
megtalálásában.
A másik érdekesség, ami nem igazán szuperképesség, mégis nagy hasznunkra van, az a
szőrünk. Vastag és durva tapintású, ami miatt a simogatás nem lehet Nektek valami nagy
élmény (nem mintha egyébként hagynánk), nekünk viszont kiváló védelmet nyújt..
Tudtátok, hogy a vaddisznósörte olyan kuriózum, amiből hajkefét is készítenek? Ez igen
drága luxuscikknek számít ám!

Hmm, finom falatok. Mik ezek? Mi a kedvencetek?
Mindenevők vagyunk. De tényleg bármit képesek vagyunk élvezettel habzsolni. A tölgy és a
bükkmakk ugye alap, de imádjuk még a gyökereket, a gyümölcsöket, a bogarakat, a
rovarokat, a kisebb rágcsálókat.
Fontos még, hogy szinte egész nap tudnánk enni, még ha nem is vagyunk éhesek. Szóval
pontosítok. Turkálás, dagonyázás, evés. Ebből áll a napi rutinunk.

Ti aztán tényleg tudjátok, hogyan kell élvezni az életet! Ha jól hallottuk, a malacok
néha még különféle turpisságokat is elkövetnek.
Ah, ne is mond! Mindig meggyűlik velük a bajom. Számtalanszor mondtam már az
anyjuknak, hogy tartsák kordában a kicsiket, de még ők sem tudnak parancsolni nekik.
Felfedezték, hogy a kifutónk egyik oldalánál kiférnek a kerítés alatt. Hát nem kibújtak?!
Persze csak az orruk után mennek, bántani nem akarnak senkit, de azért mégis: milyen
fényt vet ez ránk, szülőkre? A látogatók még azt hihetik, hogy nem tudjuk kellően
fegyelmezni a kicsinyeinket.

Azért ez mókás látvány lehetett: szaladgáló kismalacok mindenütt. 🙂
Evezzünk most egy picit más vizekre. Aki sokat kirándul az erdőben, honnan tudja,
hogy a közelben jártatok?
Akármennyire is igyekszünk elbújni az emberek szeme elől, mégis van három dolog, amit
egyszerűen nem tudunk letagadni, sem eltüntetni. De ezt csak fű alatt mondom, ne verjétek
nagy dobra!
A legszembetűnőbbek a földön látható túrásnyomok. Az élelem keresésének hevében a
kisebb földkupacoktól egészen a mély lyukakig mindenféle túrásokat hagyunk magunk után,
miközben élelmet keresünk.
A másik, amiből egyből ránk ismerhettek, az a lábnyomunk. Párosujjú patások vagyunk,
ami azt jelenti, hogy két különálló patanyom látszik a földön. De itt még nincs vége! A hátsó
körmeink annyira lent vannak, hogy azok is nyomot hagynak. Szóval ha egy lábnyomban
négy mélyedést láttok, akkor azok mi voltunk.
És van még valami, amiből egy kicsit nehezebb megállapítani ugyan, de sokaknak sikerül,
az a dagonyák közelében lévő fák sáros és lekopott törzse, amit vakarózásra használunk.
Ha azt látjátok, hogy a fák derékmagasságig sárosak és ki vannak dörzsölve, akkor azt egy
magamfajta jószág tette.

Sokszor hallani, hogy aki az erdőben jár, vigyázzon veletek. Tényleg olyan
veszedelmesek vagytok?
Figyeljetek csak! Mondok én Nektek valamit. A vaddisznó alapvetően fél az embertől, ha
teheti, akkor tartja a távolságot, elmenekül.
Perpatvarra akkor kerülhet sor, ha egy anyakocával és a kismalacaival találkoztok. Ha ő
veszélyben érzi magát, akkor bármeddig képes elmenni, csak hogy a kicsinyeit megvédje.
Azt tanácsolom, hogy járjatok nyitott szemmel és füllel, ha csörtetést hallotok, inkább álljatok
meg és várjátok ki, amíg a zörej elhalkul. Ha véletlenül mégis belefutnátok egy kondába,
akkor a legbölcsebb dolog, ha hátráltok és szépen elsétáltok.
Érdemes még azt is tudni, hogy a vaddisznó nem tud fára mászni. Ha a helyzet nagyon
elmérgesedett, akkor irány egy fa teteje, magasabb ága!
És még valami! Ha az országúton ugrik elétek egy vad, fékezzetek és várjátok meg, amíg
átkel az úton. Számítsatok arra, hogy a kocát a konda többi tagja vagy a kandisznót a többi
társa is követheti. De a legbiztonságosabb mindig az, ha betartjátok a sebességi korlátozást.
Így senkinek sem eshet nagyobb baja.

Az erdőn, az erdei utakon kívül máshol is találkozhatunk Veletek?
Oh, igen, jó, hogy kérdezed! Manapság vadon élő társaimat is egyre jobban vonzza a
civilizáció: sok városban megtelepedtek már az elhanyagolt telkeken, a belterületi
bozótosokban.
Ebben valójában semmi furcsaság nincsen, hiszen ha a körülmények kedvünkre valók –
vagyis találunk vizet, élelmet és búvóhelyet -, akkor nagyon könnyen alkalmazkodunk a
környezetünkhöz. Egyre többen laknak közülünk az emberi környezetben. Vannak olyan
barátaim, akik egész életüket a településeken élik le, onnan ruccannak ki néhanapján az
erdőbe.
Bajt okozni ilyenkor sem akarunk, de ha van rá lehetőségünk, kíváncsi természetünk miatt
bizony akaratlanul is a kertetekben találhatjuk magunkat.
Ezért azt tanácsolom, hogy a kerítést 1-1,5 méter magasságig jól erősítsétek meg, hogy a
kíváncsi és éhes vaddisznókne tudjanak rajta átcsörtetni. Ja, és semmiképpen ne hagyjátok
szanaszét a szemetet, a zöld hulladékot, mert a mennyei illatoknak nem tudunk ellenállni.
Ha a városban mégis vaddisznókkal találkoztok, akkor először is ne csapjatok felesleges zajt
és ne ingereljétek őket, inkább hagyjátok, amíg békésen továbbállnak. Ha bajba került,
zavarodott egyedet láttok, azt a rendőrségen vagy az önkormányzatnál jelenthetitek be.
Köszönjük a jó tanácsokat és ezt a rengeteg információt, Karcsi! Lenne még valami,
amit üzennél az olvasóknak?
A közelmúltban a Vadaspark gondozói videót forgattak nálunk, ami kikerült a Facebook
oldalra is. Nézzétek meg, nagyon izgalmas lett! Ráadásul így, hogy zárva vagyunk, a
mindennapjainkba is bármikor betekinthettek.
A videóért kattintsatok ide! https://www.facebook.com/193452480688668/videos/665546180788677
És vigyázzatok magatokra az ünnepek alatt, hogy az új évben minél hamarabb
találkozhassunk!