Ahogy teltek múltak a hetek, a vadmacska kölyök, a gondos nevelésnek köszönhetően felcseperedett. Már nem az a tündéri kiscica, mint volt. Igazi vadmacska lett belőle. Mind küllemre gyönyörű felnőtt vadmacskává cseperedett, mind viselkedésben megfelel annak, ahogyan egy vadon élő európai vadmacskának viselkednie kell. Fél az embertől, fúj, morog és ha túl közel kerülnénk hozzá, nem lenne rest karmolni vagy harapni.

Most már mi is elkezdhettük Szaffi felkészítését a szabad életre. Bár eddig is igyekeztünk olyan takarmányt adni neki, amivel a természetben is találkozhat (egér, patkány), de egy idő után ezeket a takarmányokat élve kellett neki felkínálni. Bár nagyon szomorúan hangzik ez a zsákmány állatok számára, ez Szaffinak létszükséglet, hogy életben maradhasson a természetben. Ha nem tanul meg vadászni és nem tanulja meg felismerni mi a táplálék, akkor éhen halhat.

Egy a természetbe visszaengedhető állatnak két féle szabadon engedési módszere van:

– “Durva elengedés” (Hard-release)

– “Puha elengedés” (Soft-release)

A durva elengedés egyszerűen azt jelenti, hogy ha az állatot felkészítés nélkül visszaengedjük a természetbe. A puha elengedés során, az állat egy hosszabb felkészítési perióduson esik át.

A Puha elengedést (Soft-release) olyan esetekben alkalmazzuk, amikor az állatnak időre

van szüksége, hogy akklimatizálódjon az elengedés helyszínéhez. Például, ha kézzel nevelt állatot engedünk el (ilyen Szaffi is) vagy más helyszínen történik az elengedés, mint ahol befogtuk (ez is igaz Szaffira), esetleg ha hosszabb időt töltött fogságban (és ez is releváns a mi vadmacska hölgyünk esetében).

Ehhez egy külön kifutót kell építeni az elengedés helyszínén vagy annak közelében. A kifutó berendezésének alkalmazkodnia kell az állat igényeihez és amennyire csak lehetséges hasonlítson a természetes élőhelyéhez és a helyszínhez, ahol el lesz engedve. Azonban minimálisan az előző kifutójához is hasonlítania kell, sőt berendezési tárgyakat is lehet áthozni onnan, hogy az ismerős környezet és szagok kicsit megkönnyítsék az akklimatizálódást.

Mikor készen áll az elengedésre, kinyitjuk a kifutó ajtaját és az állat szabad akaratára bízzuk, hogy mikor érzi magát elég magabiztosnak, hogy elhagyja eddigi lakhelyét. Az ajtót nyitva hagyjuk, így egy ideig bármikor visszatérhet a kifutóba, ha úgy érzi szükségét. Emellett folytatjuk a kifutóban történő takarmányozást, hogyha az elengedett állatnak segítségre lenne szüksége, akkor vissza tudjon menni táplálkozni. Megtörténhet, hogy az állat egyáltalán nem fog visszatérni, nem lesz szüksége segítségre, de előfordulhat, hogy többször is visszatér táplálkozni vagy megpihenni a kifutóban.

A táplálékot szabálytalanul elszórva, elrejtve kell elhelyezni a kifutóban, hogy az állat megtanulja megkeresni a táplálékait. Előnyös, hogy ha a természetes berendezési tárgyakkal a környezetből beviszünk potenciális táplálék állatokat, vagy ha olyan a kifutó, hogy a táplálék állat is betévedhet magától (például kistestű rágcsálók a vadmacska esetében).

Az emberi interakciót minimálisra kell csökkenteni, az etetéseket pedig szabálytalan időközönként kell megejteni, hogy az állat ne szokjon hozzá ahhoz, hogy mindig ugyan akkor érkezik a táplálék. Fiatal egyedeket akkor a legajánlatosabb elengedni, amikor természetes körülmények között is elválnának az útjai a szüleitől.